Kihalhat a magyar nyelv?

Lesz-e magyar nyelv a 30. században? És ha igen, milyen? Megértenénk vagy a szókincsváltozás miatt ez eleve elképzelhetetlen? Eőry Vilma, Pomozi Péter és H. Tóth Tibor nyelvészekkel, a Magyarságkutató Intézet munkatársaival a várható változásokról és nyelvünk helyzetéről beszélgettünk a magyar nyelv napja alkalmából.

Iskola a határon. A magánszférán kívül mindenhol az ukránt teszi kötelezővé a nyelvtörvény Fotó: Bach Máté

Iskola a határon. A magánszférán kívül mindenhol az ukránt teszi kötelezővé a nyelvtörvény
Fotó: Bach Máté

Ördög a falon

A nyelvészeti felmérések azzal számolnak, hogy századunk végére a világ létező hétezer nyelvének legalább fele kihal. Eőry Vilma szerint nyelvünk életképes, hiszen ebben a rangsorban a magyar 62. helyen áll 14 millió körüli beszélőjével. Bár nem dobogós, a hétezer nyelv között ez nem számít rossznak, különösen, ha tudjuk, hogy ötezer körüli azoknak a nyelveknek a száma, amelyeket százezernél kevesebben beszélnek. – Olvastam olyan előrejelzést is, hogy a mai nyelveknek csak mintegy tíz százaléka marad meg a 22. századra. Reméljük, ez túlzás, de ebben az esetben már nem állunk olyan jó helyen, különösen azért, mert a magyar beszélőközösség folyamatosan fogy.

Pomozi Péter valószínűbbnek tartja, hogy alig pár száz, javarészt önálló államiságú nyelv éri meg a 22. századot. – Az őshonos nyelvek eltűnése összefügg az életmódváltással: ha kiirtják őseid erdeit, és nagyvárosi, idegen környezetbe kényszerítenek, ott senkivel sem beszélheted majd apáid-anyáid nyelvét. Ez a folyamat már nagyrészt lezajlott Észak-Amerikában és Ausztráliában, ma is zajlik az Amazonas mentén és Oroszországban, ahol többek közt a magyarral rokon nyelvek tűnnek el.

Noha a magyar beszélőközösség pillanatnyilag olyan helyzetben van, hogy nyelvünket közvetlenül nem fenyegeti a kihalás veszélye, de hosszabb távon – a világpolitikai, világgazdasági folyamatok kedvezőtlen fordulatainak, a népességfogyásnak és a népességcserélődésnek a hatására – jelentősen romolhat anyanyelvünk életképessége. Az angol egyeduralkodóvá válása, a világháló mindennapos használata, valamint a világgazdaság és a világpolitika egyneműsítő beavatkozásai jó néhány kisebb nyelv kihalását hozhatják magukkal H. Tóth Tibor szerint, ezért ha eközben valamilyen okból még egy világnyelv mindennapi használatára is rákényszerülnénk, könnyen végveszélybe sodródhatna nyelvünk.

Struggle for life

„Azért szent György napja for ever” – írta Petőfi jókedvében az egyik levelében. Manapság a hunglishnak nevezett keveréknyelv már kortünet. Vajon az angol térhódítása, a magyartalan tükörfordítások, az igényes nyelvhasználat térvesztése a tömegkommunikáció­ban, a stílus közönségessé és egysíkúvá válása anyanyelvünk kihalását is okozhatja?

– Ma elsősorban az amerikai angol igénytelen változata alakítja a nyelvi divatot, táplálja a nyelvi ­sznobériát. A „Lupa beachen a Myfish Seafood restaurant séfje halszeletelő workshopot tart” mondat nyáron jelent meg egy bulvárlapban. De terjed az angol present és past continuous tükörfordítása is a tinik körében: „dolgozatírásban vagyok, alvásban voltam” mondják – hívja fel a figyelmet a káros jelenségekre Pomozi Péter.

Fővárosi óvodások szavalnak. Sok múlik az oktatáson
Fotó: MTI/Bruzák Noémi

A jövőben leginkább a szókincs területén számolhatunk nagy mennyiségű idegen – elsősorban angol – szóval, és nemcsak a szaknyelvek területén, hanem a modern informatikai lehetőségek és eszközök elterjedtsége ­miatt máshol is. Ezek a szavak nem csupán technikai fogalmakat jelölnek, hanem a kapcsolattartás formáit is átalakítják. Ezért Eőry Vilma nagyobb veszélynek tartja az ezekkel az eszközökkel is jellemezhető fogyasztói társadalom egyre felszínesebb gondolkodását és nyelvhasználatát.

– Nyelvünket mind írásban, mind élőszóban, hangzásában nap mint nap kerékbe törjük – jelenti ki karakánul H. Tóth Tibor, aki szerint írásban is egyre inkább hozzászokunk a hanyag, rövidített és gyakran hibás nyelvhasználathoz, a beszélt nyelv írott formában való rendszeres megjelenéséhez: ezt a gyorsközlések divatja, a szinte folyamatos telefonos üzenetküldés szokása, a virtuális közléstérben való állandó jelenlét igénye hozza magával. Ezzel együtt jár a szó és az írás becsületének megfogyatkozása: a képi szimbólumok, a helyzet- és hangulatjelek, ikonok áradata, egész közlésvilágunk tömegesedése, elüzletiesedése és elsilányulása.

Van megoldás?

A szókincs primitivizálódása a közösségek módszeres szétverésével, a globalista mainstream-ideológia individua­lizmusmániájával is szorosan összefügg. – Tamási Áron vasúti szabadjegyével harmadosztályra nyergelve még székely anekdotákat gyűjtött egy éven át. Ugyan melyik európai vasúti kocsiban lehetne 2019-ben szellemes, vérbő anekdotákat gyűjteni? – veti fel a költői kérdést Pomozi Péter.

A magyar nyelv őshonos kisebbségi nyelvként a Kárpát-medence számos pontján veszélyeztetett, miként a nyugati diaszpórában is; ám Győrben vagy Budapesten sem ülhetünk a babérjainkon. A magyarországi nyelvjárások visszaszorulásán nagyon nehéz segíteni. Abban mindegyik szakember egyetértett, hogy el kellene érni, az iskolai oktatás ne csak tananyagként tanítsa ezeket, hanem tanórán kívül is közvetítse azt a szemléletet, hogy a nyelvjárás nem szégyellni- és megbélyegeznivaló. A felvidéki, a kárpátaljai, az erdélyi és a vajdasági magyarok körében számolni kell a magyar nyelv – többnyire a helyben beszélt nyelvjárás – minőségének romlásával, használati körének beszűkülésével, és a következő nemzedékek esetében sajnos nyelvvesztéssel, nyelvcserével is. Az anyaország gazdaságélénkítő segítsége és az anyanyelvű oktatáshoz nyújtott támogatása az utóbbi időben jelentősebb, a helyi magyar iskolák, különösen a szórványokban működő hétvégi vagy vasárnapi iskolák fenntartásához az anyagi segítségen kívül szakembereket is küldenek, lehetővé teszik a Magyarországra utazást nyelvgyakorlási céllal is.

– Ha nem állunk meg a social mediának csúfolt új, közösségromboló kommunikációs formák kijelölte lejtőn, akkor ez a fajta szegényedés folytatódik. Óriási nemzetpolitikai lehetőséget szalasztunk el azzal, ha az új Nemzeti alaptantervben is több óra jut majd hetente idegen nyelvekre, mint anyanyelvünkre, a magyar irodalomra és népdalkincsünkre együttvéve – összegzi a teendőket Pomozi Péter.