„Semmi sem idegen tőlem, ami emberi”

A könyvnek talán azok a legelevenebb és leginkább élettel teli részei, amelyek a valós Janus Panno­nius-versek kiváltó helyzeteit, előképeit írja meg prózában, szabadjára engedve a szerzői fantáziát.

„Egy biztos: (…) én mindig tudtam, ki vagyok. Galeotto Marzio, itáliai humanista, Janus Pannonius legjobb barátja, a De incognitis vulgo, a De homine libri duo, a De doctrina promiscua, a Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv és más jelentős művek bevezetőjének a szerzője. Annak ellenére munkálkodtam, fáradságot, törődést nem ismerve, hogy egész életemben tudatában voltam annak, hogy halandónak születtünk és a vég már kezdettől ott lebegett a fejünk felett” – ezekkel a szavakkal ér véget Gáspár Ferenc legújabb regénye, a Galeotto, amely a 2017-ben megjelent Janus című kötetének az „ikerregénye”. Nemcsak a tárgyalt kor közös, nem csupán az a tény, hogy a nem Janus Pannonius által jegyzett verseket a szerző barátja és kollégája, Diószegi Szabó Pál költötte a kötetbe, hanem az is, hogy a történet bizonyos pontjainál nem egyszerűen csak felidéződik, de tovább is íródik a Janusban megismert fordulatos regény.

Ugyanakkor itt a főszereplő és narrátor nem más, mint Galeotto Marzio, így egy újabb személyen keresztül is megismerhetjük a korabeli történteket: nemcsak Mátyás király hadakozásait, a karóba húzást bőszen gyakorló Vlad Ţepeşt, hanem a veronai Guarino mestert és iskoláját is, amelyet Galeotto és Janus Pannonius egyaránt abszolvált. A könyvnek talán azok a legelevenebb és leginkább élettel teli részei, amelyek a valós Janus Panno­nius-versek kiváltó helyzeteit, előképeit írja meg prózában, szabadjára engedve a szerzői fantáziát.

A kötetnek igen bonyolult belső világa van, valóságos és fiktív szereplőkkel, álomképekkel, víziókkal és reális, akár a történelemkönyvekben is ellenőrizhető tényekkel, történésekkel – ezek együtt bomlanak ki és veszik birtokba az olvasói figyelmet. A szöveg gördülékeny, változatos, jól olvastatja magát. Van itt szellemesen kontextualizált és huncutul felhasznált ókori (nagyot)mondás („Táltos vagyok – vigyorog –, de semmi sem idegen tőlem, ami emberi”), keserű sorok a művészember házasságban elfoglalt helyéről (Galeotto feleségének morfondírozásából: „Mártának nincs jó véleménye az uráról. Nem tudja, mivel foglalkozik, miért van a király mellett, s ha ott van, miért jár-kel olyan gúnyában, akár a koldusok. És főleg: miért nem hoz haza több pénzt?! Együtt ebédel Mátyással! És még sincs pénze? Nem, ez nem megy a fejébe”), kedves anakronizmus (Azért van a vers, hogy… elszavalják”), de talán a legnagyobb kihívás (amelyet a szerző sikeresen teljesít) megképezni a Janus Pannonius-versek alapján kirajzolódó barátságot, az irodalomtörténeti tényháttér valóságát. Mind önmagában, mind pedig a korábbi, Janus című könyvvel összeolvasva remek időtöltés Gáspár Ferenc új regénye.

Gáspár Ferenc: Galeotto. Diószegi Szabó Pál verseivel. Coldwell Könyvek, Budapest, 2019.