A Tisza partján fekvő kárpátaljai Técső református temploma a párját ritkítóan szép, festett kazettás mennyezetéről ismert, amely a 18. századi bővítéskor került az épületbe. A középkori eredetű templom felújítása azért vált szükségessé, mert a templombelsőben erőteljes gombásodást indult el a padozattól – mondta el az MTI-nek Diószegi László, az alapítvány igazgatója.
Técső települést 1211-ben Tecu néven említik először a történelmi dokumentumok, kiváltságait 1329-ben kapta Károly Róbert királytól. Técső az öt máramarosi koronaváros egyike volt, templomát valószínűleg a 13. század végén építették. 1748-ban kibővítették, 1810-ben tornyot építettek a templomhoz. A nagy méretű, egyhajós templomhoz félköríves diadalívvel egyenes záródású szentély csatlakozik, amelyhez északról egy vele azonos hosszúságú sekrestye tartozik.
A szentélyét kelet felől két gótikus mérművesablak, délről pedig két félköríves barokk stílusú ablak világítja meg. A szentélyt bordás keresztboltozat fedi, a templomhajó déli falában egy csúcsíves és két barokk stílusú ablak van. A templom négy fiatornyos csúcsos sisakja késő barokk stílusú.
Diószegi László hozzáfűzte: az állagvédelmi munkákat 2014-ben kezdték el, első lépésben kicserélték a teljes padozatot. A restaurátori kutatást követően – amely a szentélyben az utolsó vacsorát ábrázoló középkori freskót tárt fel – a templomhajó renoválása, a padok cseréje, a tetőszerkezet megerősítése és az épület körüli szivárgórendszer építése következett.
2016-tól a Rómer Flóris-terv támogatásával folytatódott a helyreállítás. Restaurálták az eredeti kőkeretes nyílászárókat, a szószékbe utólagosan beépített reneszánsz kőfaragványokat kibontották, és a sekrestyében állították ki. A szentélyben talált középkori freskót és a reformáció korabeli festéseket – a közhiedelemmel szemben a református templomokban is gyakoriak voltak a díszítő festések, amelyek többnyire virágmotívumokat ábrázoltak – feltárták, helyreállították és konzerválták, valamint megtörtént a templomhomlokzat festése is – hangsúlyozta Diószegi László.