A mindenki által ismert és kedvelt Ráth-Végh István eredetileg jogot végzett (1909-ig csak Ráth István néven volt ismert, Ferenc József ugyanis csak ekkor adományozta neki a fiúágon kihalt Végh család nemesi jogát – és nevét –, ahová édesanyja révén tartozott), bíróként és ügyvédként dolgozott, de íróként is szerencsét próbált. A halhatatlanságot mégis gigantikus vállalkozása hozta el neki, amely Az emberi butaság kultúrtörténete címet viseli.
Ráth-Végh István egy hangya szorgalmával járt utána az általa leírt eseményeknek, mulatságos vagy elborzasztó történeteknek, és mindent szépen, szellemes és kellemes folyószövegbe szedve az olvasó elé bocsátott. Külön könyvet írt a szerelemről és a szerelemmel kapcsolatos hiedelmekről (Szerelem, házasság), a pénzről (Hatalom és pénz), a babonákról (Fekete krónika), de még a könyvről is (A könyv komédiája).
Elképesztő információgazdagság és tudásanyag jellemzi ezeket a könyveket, és rendkívül könnyed, kellemes stílus, hűvös, elegáns és ironikus kommentárok. Példa erre a Szerelem, házasság című kötetből: „A szépségleírások gyöngye, az Énekek éneke, ilyeneket mond Salamon király fekete bőrű szerelmeséről: »A te hasad, mint a liliomokkal megkerített gabonaasztag… A te orrod hasonlatos a Libanon tornyához, amely néz Damaszkusz felé…« Tessék ezen eligazodni.”
A rossz nyelvek szerint ő maga találta ki ezeket a történeteket, de én erre csak azt tudom mondani, hogy ha valakinek van akkora képzelőereje, hogy a következő remekművet kitalálja, azelőtt én lekapom a süvegemet, és azt mondom, az írott kultúra csúcsait döntögeti. Íme egy kedves kis történet A könyv komédiája című kötetből, a goromba levelekről szóló fejezetben: „Hasszán ben Omar, egy kelet-afrikai falu vénje, szappant rendelt Becker, Schultz és társa hamburgi cégtől. Valamilyen okból a cég nem szállította a szappant, mire az öreg Hasszán emígy méltatlankodott: »Tisztelt úr, miért nem küldted el a megrendelt szappant? Azt hiszed talán, az én pénzem nem jó? Légy átkozott, Becker, Schultz és társa; sáskák falják fel a kukoricádat; csecse-légy csípje meg a teheneidet, amiért nem akarsz nekem szappant küldeni. Alázatos szolgád, Hasszán ben Omar.«”