Budapest ostromának emlékeit keresik

Az 1944-45-ös ostrom és kitörés idején írt vagy az arról az időről szóló emlékeket, naplókat, visszaemlékezéseket keresünk. Minden egyes adat vagy emlékfoszlány értékes, hisz sokat árnyalhat az egész ostrom történetén – mondta lapunknak Mihályi Balázs térképész és a Budapest ostroma kutatócsoport tagja.

Egy tanya romjain várják a főváros védői a szovjet támadást Fotó: Faupel Forrás: Wikipédia

Hetvenöt éve, ’44 karácsonyán vették körbe a szovjet csapatok Budapestet. Ám a főváros ostromának története a közvélekedéssel ellentétben nem fejeződött be a február 11-i kitöréssel, a város lakossága ugyanis még hónapokig víz és áram nélkül, ínségben élt, a harcok véget értek, de a terror folytatódott. A legtöbben el sem hagyták a házukat, mert attól féltek, hogy malenkij robotra hurcolják őket, a nőket pedig megerőszakolják. Érdekes, hogy hazánkban az abortusztilalom vége is az ostromhoz köthető, amit a rengeteg nemi erőszak miatt kellett meglépni. Az apokaliptikus időkben sokan tollat ragadtak, hogy leírják az ostrom hétköznapi eseményeit. A naplóírók – orvosok, ügyvédek, tanárok – közül sokan érezték úgy, hogy meg kell örökíteniük a zord időket.

A kutatók felhívására alig két hét alatt már féltucatnyi naplót és visszaemlékezést találtak, és azóta is érkeznek hozzájuk közvetlen vagy közvetett személyes emlékek – kevesen élnek már abból a nemzedékből, amely megélte az ostromot. Éppen ezért a családon belül öröklődő történetek is érdeklik a történészeket, az eddigi emlékanyag nagy részét pedig vidékről kapták – nem véletlenül.

– Tősgyökeres budapesti családok voltak az adományozók, de a háború után szétszéledtek: sokukat kitelepítették vagy egyéb külső kényszer hatására hagyták el a fővárost. A naplók változó terjedelműek, vannak két-, de vannak húsz-harminc oldalasak is, a legtöbbjük a budai oldalhoz köthető. Ezekben a civilek általában a mindennapok nehézségeit írják le, kitérnek az ellátásra, a harcokra, az elhurcolásokra és a nők elleni erőszakra is. Általában írógéppel vagy kézzel írott anyagot kapunk, de olyan is volt, aki verses formába próbálta önteni a történetét. Ezek nem mind egykorú feljegyzések, hisz vannak, akik csak később vetették papírra az emlékeiket, hisz a felszabadulást propagáló kommunizmusban tabutémának számítottak az atrocitások – mondta Mihályi Balázs kutató, a program vezetője.

Egy tanya romjain várják a főváros védői a szovjet támadást
Fotó: Wikipédia

A Budapest ostroma kutatócsoport eddigi ismeretterjesztő forráskiadványaiban katonai naplókat és visszaemlékezéseket tett közzé, most a polgári lakosság emlékeit szeretnék összegyűjteni és megjelentetni, hogy az eddig családi ereklyeként őrzött emlékek közkinccsé válhassanak. A dokumentumokról a kutatócsoport csak másolatokat kap, az eredetiek a családoknál maradnak.

– Többek között az derül ki ezekből a naplókból, hogy a szovjetek folyamatosan rabolták ki a fővárosiakat. Az egyik naplóíró elkezdte számolni, hányszor mentek be hozzá az oroszok, akik minden alkalommal elvittek valami apróságot: az órát vagy a hamutartót. A századik alkalom után abbahagyta, kiürült a lakása. Érdekes, hogy van naplónk a XI. kerületi Orlay utca mindkét oldaláról, és mindkettőben leírták azt az esetet, amikor egy gránát elpusztított egy lovat, a házbeliek pedig kimentek feldarabolni, hogy megegyék. Az egyik naplóíró azt írja, hogy az ő házabeliek fintorogtak, hogy milyen dolog lóhúst enni, de valaki megkóstolta, és megnyugtatta őket, hogy nem is olyan rossz – említett két példát a kutató.

Értékmentés az utolsó órában

A kutatók azok jelentkezését várják, akik 1944 telén, 1945 tavaszán a fővárosban éltek, és vannak személyes emlékeik az eseményről, illetve naplók, visszaemlékezések másolatait várják, amelyeket a családtagjaik rögzítettek az ostromról. Jelentkezni az [email protected] e-mail-címen vagy az Erődítés Történeti Egyesület 1113 Budapest, Karolina út 67. postai címen lehet.