Kultúrkörünket őrző álom

Sokszor elhangzik a kérdés ezekben a szellemileg ínséges időkben, mit tehet egy szülő azért, hogy átörökítse gyermekeinek a keresztény európai kultúrát. Kultúrkörünk jövője ugyanis ettől függ. A válasz nem olyan bonyolult. El kell vinni a gyermeket Csajkovszkij Diótörő című balettjére a karácsonyi ünnepek idején.

Hagyományos és korszerű egyensúlya. Klasszikus balettélményt nyújt a rendezés Fotó: Havran Zoltán

Persze úgy teljes a kép, ha előtte a család meggyújtotta az adventi gyertyát az ebédnél, és az is sokat segít, ha a gyermekek azt látják, hogy a színházban apa lesegíti anyáról a kabátot. Ebben a három mozzanatban ugyanis benne van minden, ami fontos. Az európai kultúra, a keresztény vallás és a hagyományos értelemben vett családmodell, amelyben apa tiszteli a nőt anyában, és mindketten lehetőségeikhez mérten kultúránk morális értékei szerint nevelik a gyermekeiket.

Az idei esztendőben sok színházban lehet Diótörőt nézni, de a Budapesti Operettszínház előadása azért is különleges, mert harminc éve nem volt a színháznak önálló balettelőadása. A rendező és egyben koreográfus, ifj. Harangozó Gyula nemcsak az operettszínház társulatával dolgozott együtt a Diótörőn, hanem a Táncművészeti Egyetem növendékeivel is. Az egyetem végzős hallgatói egy teljes szereposztást kaptak a főbb szerepekből.

Klára hercegnő szerepében Kozmér Alexandra (Harangozó-díjas balettművész) és Szelényi Dóra, a Magyar Táncművészeti Egyetem IX. évfolyamos, végzős hallgatója mutatkozik be, Diótörő hercegként Gallai Zsolt (az operettszínház címzetes magántáncosa) és Somai Valér, a Táncművészeti 2018-ban végzett hallgatója lép színpadra, míg Drosselmeyert Sík Milán (az operettszínház címzetes magántáncosa, az Év férfi táncosa 2018-ban) formálja meg. Szenvedélyes játékukat már az előadás során kitörő tapssal fogadta a közönség, de a balettkar is páratlanul teljesített, amiben a színház zenekara Pfeiffer Gyula vezényletével megfelelő partnernek bizonyult.

Hagyományos és korszerű egyensúlya. Klasszikus balettélményt nyújt a rendezés
Fotó: Havran Zoltán

Lelket gyönyörködtető, a szimmetriák harmóniáját sugárzó, kifejezetten klasszikus balettélményt nyújt ifj. Harangozó Gyula rendezése, amely nem nélkülözi a modern elemeket sem. A gyermekek és a fiatalabb korosztály mindig kitörő örömmel fogadta, ha a Diótörőben a saját karácsonyi ajándékai köszöntek vissza. Ebben a darabban Barbie és Pókember van a karácsonyfa alatt, valamint számítógépes játék. Ez utóbbi ki is váltja az eredeti darab bábelőadását, a gyermekek egy ilyen számítógépes játék során játsszák el a Diótörő történetének rövidített változatát. De senkinek nem kell megijednie, az álomjelenetek alatt az értékes, klasszikus koreográfiákat láthatjuk.

A hagyomány és az újítás arányait épp megfelelően eltaláló előadásnak azonban van néhány hibája is. Az egyik, hogy ha éjfélt üt az óra, az legyen igazából is éjfél, vagyis azt mutassa a vetített óra, a másik, hogy ha valaki aludni megy, akkor azt nem utcai ruhában teszi, a harmadik pedig az, hogy ha vendégségbe vagy színházba megy a család, akkor az apa fölsegíti az anyára a kabátot. Modern világunkban ez nem napi követelmény, de legalább különleges alkalmakkor elvárható. Az előadásból azért hiányzik ez nagyon – látjuk megérkezni és elmenni a vendégeket –, mert éppen a színház egyik fontos feladata, hogy emlékeztessen azokra a fontos rítusokra, amelyek kultúrkörünk megmaradását szolgálják. Ilyen persze a karácsony is, amelyet viszont nagyon szépen mutat be az előadás, amelyre a felnövekvő nemzedékek meghatározó színházi élményként fognak visszaemlékezni.