A kötet második ciklusa az Anzelm éveiről címet viseli, összefüggő teremtett világot fed fel és mutat be: az első szöveg ráérősen haladó, lassan kibomló kataklizmatörténete és szereplői visszaköszönnek a későbbi szövegekben, más és más korokban és kontextusokban, a hit, a keresés, az olvasás, az alkotás, a tudás keresésének extázisa, megtalálásának csömöre pedig mind-mind újraíródik. A középkori történetek különösen borzongatóak és tökéletesek, csiszolt kidolgozottságukban, hihetetlen atmoszférájukban és erejükben a köteten belül külön hozzáadott értéket képviselnek. Ilyeneket tudnak ezek a szövegek: „Lassan telt-múlt az idő, csaknem észrevétlenül. Mesterem egyre öregebb lett, s az öregség egyre több bölcsességet vont elméjébe; arcán ugyan ott voltak az idő mély árkai, de szeméből isteni, megszentelt fény tört elő; szentként tisztelték, s ahol nevét kiejtették, tisztelet költözött a lelkekbe. Végül kénytelen volt abbahagyni a szívének oly kedves oktatást is, hiszen nem bírta öreg tagjait a tanítás okozta fáradalmakkal szembeszegezni.” Egy idilli(-nek érzett) világ törik darabokra a ciklus első szövegének közepén, és onnan kezdve az emberek körüli valóság csak töredékeiben, szilánkjaiban érzékelhető és létező; rémségét, agresszivitását, félelmetességét és kétségbeesett gyönyörűségét csupán egy-egy konkrét helyzetre vetítve lehet megtapasztalni, felfogni. Ezeknek a helyzeteknek hűséges, jó értelemben véve egykedvű és professzionális tudással felvértezett mesélője a szerző.
Miklóssi Szabó István: Testfüggőség. Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely, 2019.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!