„Aki felvidéki magyarnak vallja magát, az a szíve mélyén optimista”

– Ha olyan szerencsés helyzetben vagy, hogy el tudod juttatni a gondolataidat az emberekhez, a felvidéki magyarsághoz, akkor beszélned kell a problémákról. Felnyitni néhány szemet, ahogy én is próbálom a zenéimmel – mondta José, azaz Ropog József felvidéki magyar rapper, aki a Lesz még nyár című dalával vált ismertté az elmúlt hetekben. Többek között arról beszélgettünk, hogy a magyar gyermeknek miért van magyar óvodában a helye, és mit jelent a felvidékieknek a balliberálisok által leszólt Nélküled című dal.

– „A Felvidéken is lesz még nyár” – énekli a dalában. Ezek szerint ön optimista?

– Aki felvidéki magyarnak vallja magát, az a szíve mélyén optimista. Az optimizmus szerintem elengedhetetlen a felvidéki mindennapokban magyarként. Pesszimista hozzáállással én sem tudtam volna megírni ezt a dalt.

– Az új dalában igazán nem kerüli a forró kását: elmondja véleményét a himnusztörvényről és a felvidéki magyarság asszimilációjáról is. Mi késztette állásfoglalásra?

– Az igazság az, hogy ez a dal már hosszú évek óta érett bennem. A himnusztörvény botránya előtt is bőven voltak gondolatok, jegyzetek leírva a dalszöveghez, és ezeket mindig kiegészítettem. A legszomorúbb talán az, hogy az évek alatt nem igazán változott semmi, így nem kellett kihúznom semmit sem a jegyzeteimből. Olyan dolgokról beszélek az új dalban, amilyenekről itt a Felvidéken beszélni kell, csak sajnos a legtöbb esetben ez tabutéma.

– A zenével is tenni lehet e káros társadalmi jelenségek ellen?

– Ha olyan szerencsés helyzetben vagy, hogy el tudod juttatni gondolataidat az emberekhez, a felvidéki magyarsághoz, akkor beszélned kell a problémákról. Felnyitni néhány szemet, ahogy én is próbálom a zenéim által. A legnagyobb probléma a nyelvi korlátokkal van. Elég sok magyar iskola és óvoda van, tehát a lehetőség adott lenne minden magyar szülőnek, hogy magyar intézménybe adja a gyerekét. Sokan aggódnak azonban, hogy a jövőben nem tud majd a gyerek érvényesülni, mivel nem tanulja meg rendesen a szlovák nyelvet. A szlovák nyelvet anyanyelvként tanítják a magyar iskolákban is, így többet tudnak meg a magyar gyerekek a szlovák irodalom alakjairól, mint mondjuk arról, hogy ha eltévednek valahol az országban, hogyan kérjenek útbaigazítást. Saját példámmal élve, én hamarabb és jobban megtanultam angolul, amit idegen nyelvként tanítanak, mint szlovákul. Ebből alakulnak ki aztán azok a problémák, hogy a gyerek otthon a szüleivel magyarul beszél, az iskolában pedig szlovákul, így általában két szék közé esik. Az iskolareform nagyon fontos lenne.

– Milyen visszajelzéseket kapott? Biztatták vagy azt mondták, hogy magyarkodik?

– Eddig, hála istennek, sokkal több a pozitív visszajelzés, mint a negatív. A negatív megjegyzések sem a nemzeti érzelmű tartalomnak szólnak, szóval úgy érzem, elfogadták. Abszolút pozitívan élem meg, és eddig ez a legsikeresebb dalom. De nem tekintem magam amolyan egyhúros gitárnak, amin csak nemzeti érzelmű dallamokat lehet eljátszani. Nem szeretném magam beskatulyázni. Egy felvidéki srác vagyok, akinek vannak nézetei a körülötte lévő világról, az őt körülvevő dolgokról, történésekről. A nemzeti kérdés is csak egy téma a sok közül.

– Hol lehet az ön zenéjét hallani, hol szokott fellépni, a magyar ­rádiók játsszák a számait?

– A videóklipjeimet egytől egyig a YouTube-on lehet megtekinteni. Ezenkívül a dalokat az összes nagyobb digitális streaming platformon is el lehet érni, minden velem és a dalaimmal kapcsolatos információt a Facebook-oldalamon osztok meg. Eddig fellépési lehetőségekkel nem igazán halmoztak el, néhány falunapos rendezvényen kaptam lehetőséget, főként itt Karván, a faluban, ahol jelenleg élek. Most azonban, az új dal kapcsán kaptam néhány felkérést a Felvidéken. A rádiókkal sajnos nem állok túl jól, próbálom eljuttatni a dalokat, de ismeretség nélkül szinte lehetetlen bejutni bárhova is, igazából a legtöbb esetben vissza sem jeleznek.

– Tehát a zenélés csak amolyan hobbi?

– Rapzenével nagyjából egy évtizede foglalkozom. Voltak aktívabb ­éveim és olyanok is, amikor egy dalt sem publikáltam. A tavalyi évben volt a legaktívabb időszakom, öt videóklipem jelent meg. Az lenne a legszebb, ha azt tudnám mondani, meg tudok élni a zenélésből. Ez azonban nagyon távol áll az igazságtól. A legutóbbi videóklipem elkészítéséhez kaptam egy nagylelkű támogatást a cég tulajdonosaitól, ahol dolgozom. Szerencsére nagyon tetszett nekik is az új dal. Ennyivel könnyebb volt ezúttal a pénztárcámnak a dolog, amiért nagyon hálás vagyok. Gépészmérnöki diplomát szereztem Csehországban, Brünnben, és már hatodik éve az említett cégnél, egy hajótervező irodánál dolgozom hajótesttervezőként Észak-Komáromban.

– Az év végén egy Ismerős Arcok-koncert előtt lépett fel, amelyen elénekelte a Lesz még nyárt. Ön szerint fel kell állni a Nélküled elhangzása alatt, és volt-e szó arról, hogy zeneileg együttműködik majd a zenekarral?

– Óriási megtiszteltetés ért, hogy elénekelhettem a dalt az évzáró Ismerős Arcok-koncert előtt. Mondanom sem kell, hatalmas élmény volt. A felállásról pedig annyit, hogy sajnos szomorú, hogy erről a kérdésről is beszélnünk kell, egy egészséges világban egy ilyen kérdésnek fel sem kellene vetődnie. Számomra egyértelmű a válasz. A Nélküled nemcsak a DAC, hanem a felvidéki magyarság himnusza is lett, a magyar nemzeti identitást erősíti, aki ezt az egészet nem érzi, annak a készülékében van a hiba. Váltottam néhány szót az Ismerős Arcok tagjaival, azonban arra nem volt lehetőség, hogy mélyebben elmerüljünk a beszélgetésben. Mindazonáltal én nem vagyok semmi jónak az elrontója, tehát ha lenne a jövőben ilyesféle kezdeményezés, nagy örömmel vennék részt benne.

A „Lesz még nyár” című dal IDE kattintva érhető el.