Könyv, amelyet mosolyogva olvasunk

Aki sok időt tölt gyerekekkel, egész gyűjteménye lehet kedves és vicces aranyköpésekből, ráadásul a gyerekszájtörténetek korosztálytól függetlenül felvidítják az embereket.

Aki sok időt tölt gyerekekkel, egész gyűjteménye lehet kedves és vicces aranyköpésekből, ráadásul a gyerekszájtörténetek korosztálytól függetlenül felvidítják az embereket.

Sajátos élmény ilyeneket olyan könyvben olvasni, amely túlmutat az egyszeri jópofaságon: nemcsak nosztalgiázni csábítja a felnőtteket, hanem tükröt is tart eléjük, a gyerekszereplők pedig nemcsak a cukiságot képviselik, hanem együttgondolkodásra hívnak. Fóris-Ferenczi Rita a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pszichológiai és Neveléstudományi Karának dékánhelyettese, számos pedagógiai szakkönyv szerzője, de az utóbbi években olyan köteteket is ír, amelyeket mosolyogva olvasunk. A legutóbbi, Mi lenne, ha című könyvében ismét egy nagycsalád életébe invitálja az olvasót.

A kisiskolások hangján megszólaló szereplők azt a kérdést teszik fel maguknak, hogy mi lenne, ha felnőtt lennék, lány lennék, fiú lennék, egyke lennék, nagyfiú lennék, nagylány lennék, csecsemő lennék vagy nem lennék.

Olyan kérdések ezek, melyeken az igazi gyerekek – nem a sekélyes rajzfilmek vagy az édeskés családi könyvek kétdimenziós figurái – igenis gyakran gondolkodnak. Az első fejezet például a 2017-ben és 2019-ben lejegyzett gyerekvallomások alapján íródott, a szerző ugyanis a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium és a Református Kollégium IV. osztályos tanulóit kérdezte arról, hogy szerintük milyen lehet felnőttnek lenni.

A válaszaikból inspirálódva egy sajátos asszociációjú szöveg született, melyben visszatérő téma az engedelmesség és a szabadság kérdése, de szó esik pénzről, számlabefizetésről és a tekintélyről is.

De mindig az érem másik oldalát is láttatja: „Ülhetnék a fürdőkádban, ameddig akarok. Nem jönne be senki. Nem kellene, hogy azt csináljam, azt ne csináljam, azt vegyem fel, azt ne vegyem fel, úgy köszönjek, ne úgy köszönjek. Nem kellene, hogy hallgassak a szüleimre.” „Szerintem nehéz felnőttnek lenni. Nem foglalkozik velük senki. Szidni se szidja senki őket, senki se szedi rendbe őket, szinte senki nem törődik velük.”

A Pápai Barna kedves és meghittséget sugárzó rajzaival illusztrált kötet közös lapozgatása fontos beszélgetéseket indíthat el. Segíti a gyerekeket, hogy több szempontból vizsgáljanak meg egy-egy helyzetet, mérlegeljék egy-egy állapot vagy történés pozitív és negatív vonatkozásait is, ezek a beszélgetések pedig a felnőtteket emlékeztethetik arra, hogy egykor melyek voltak az élet nagy problémái, de szembesítik őket azzal is, milyennek látják most a gyerekek őket.

Milyen fiúnak vagy lánynak lenni? Jó – ez derül ki a kisfiú és a kislány monológjából, még akkor is, ha időnként irigyek vagy féltékenyek a másikra. Szép belelátni abba is, hogy miben más fiút vagy lányt nevelni például egy dédszülő-dédunoka viszonyban, és milyen történetfoszlányokból kerekedik ki egy család története: „De ha lány lennék, dédapa nem nekem adná örökségül a kitüntetését és azt az ezüst szivardobozt, amelyet a tisztjétől kapott, mert megmentette a háborúban az életét.

S nem nekem mutatná meg azt a fényképet, amely ugyan sárga-fekete, a széle is rojtosodik, de dédapa olyan feszes, nemes vitéz rajta, és olyan fiatal, hogy még haja és bajusza is van.” „De ha fiú lennék, dédapa nem nekem mutatná meg dédmama lánykori fényképét, amit elvitt magával a háborúba. Megsárgult már nagyon, a széle is foszladozik, mert a katonazubbonya zsebében hordta sokáig.

Amikor ott kucorgott a lövészárokban, és vég nélkül esett az eső, és nagyon félt, hogy ismét lőni fognak, elővette, nézegette, és azt gondolta, feltétlenül haza kell térnie, mert várja őt ez a szép lány, az ő jegyese.

– Ez titok. Az öreglánynak nem szabad elmondani – pusmogta a fülembe. – Ki az az öreglány? – kérdeztem. Dédapa csak pisolygott, somolygott, és intett a fejével dédmama felé. Alig várom, hogy elszundítson, s elmondhassam dédinek a nagy titkot.”

Fóris-Ferenczi Rita: Mi lenne, ha. Kreatív Kiadó, Marosvásárhely, 2019.