Nekünk minden nap ünnep

Bús-e vagy sem Kölcsey Ferenc Himnusza? Mit üzen a mának Herczeg Ferenc Nobel-díjra jelölt regénye, mit gondol egy székely író a magyar kultúra napjáról, és Kárpátalján miért keserédes az idei ünnep? Döbrentei Kornél költőt, Dörner György színházigazgatót, György Attila írót és Tarpai Viktória színésznőt kérdeztük.

Szatmárcsekén már vasárnap megemlékeztek nemzeti imádságunk költőjéről Fotó: MTI/Balázs Attila

Szatmárcsekén már vasárnap megemlékeztek nemzeti imádságunk költőjéről
Fotó: MTI/Balázs Attila

A budapesti Újszínházban pedig egy igen fontos színdarab próbái zajlanak éppen, február végén egy olyan darabot visznek színre, amit még nem láthatott színházban a magyar közönség. – A magyar kultúra örökbecsű dolog. Szerintem a Jóisten úgy teremtette meg a világot, hogy ebben a magyar kultúra kimagasló jelentőségű legyen az egész világ számára. Minden hullámzás, a hol fenn, hol lent ellenére a magyar kultúra szárnyal, képviselői, szerzői mindenféle művészeti ágban kimagaslót alkotnak. Én ennek a színházi mezsgyéjét képviselem, és kimeríthetetlen kincsestár a magyar színházi szerzők munkássága – mondta kérdésünkre Dörner György színházigazgató, aki éppen az új Herczeg Ferenc-darabot próbálta a társulatával, amelyet február végén mutatnak be.

– Az élet kapuja egy fantasztikus regény, amiért Herczeget Nobel-díjra is jelölték, nem is alaptalanul. Figyelemre méltó az a fajta világlátás, elegancia, történelemismeret és leírás, a Magyarország iránti aggódás és szeretet, ami a műveiből sugárzik. Nemcsak a mai kornak, hanem minden kornak fog tudni érvényeset mondani – mondta a rendező, aki maga is szerepel a darabban, Bakócz Tamás esztergomi érseket alakítja. Bakócz a pápai trón várományosa volt a Mohács előtti évtizedekben, és Dörner György szerint noha nem lett belőle pápa, és bekövetkezett Mohács kataklizmája, mi maradtunk ott, ahol vagyunk, a lét és a nemlét határán, de „mindig jó felé billent a sorsunk, most is a lét és a nemlét határán lavírozunk, csak reméljük, jó felé tudunk billenni”.

Kárpátalján nemrég Rákóczi-szobrot avattak, és sok helyen meg fogják ünnepelni a magyar kultúra napját: koszorúznak, szavalnak, előadásokra járnak. Mégis, az idei ünnepségekre egy baljós árny vetül. Ungváron pél­dául színházzal ünneplik meg a magyar kultúra napját, a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház egy kurucos darabot ad elő. Ilyenkor az egész környék magyarsága összegyűl a hatszáz férőhelyes színházba, amelynek hatalmas színpadán az Esze Tamásról szóló A veszett brigadérost viszik színre a beregszásziak. Annát, Esze Tamás feleségét Tarpai Viktória kárpátaljai színésznő játssza, aki Zsigmond Dezső A sátán fattya című filmjében játszotta a főszerepet.

– Nem túl vidám hírek keringenek mostanában Kárpátalján, hisz elfogadják az oktatási törvényt, amely ellehetetleníti a magyarnyelv-oktatást. A húgomnak két gyermeke van, ők sem tanulhatnának már magyarul. Eléggé elkeserítő ez, hisz régóta tartó folyamat. Ha nem lehetne magyar nyelven tanulni, az borzasztó lenne, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt, az most valóra válik. De egy-egy fontosabb ünnepen arra a pár órára előjön az emberből az a csak azért is érzés, amely által felülemelkedünk a gondokon, a mindennapi nehézségeken, hisz kell valami, ami felemeli a lelkünket – mondta a fiatal színésznő, aki szerint a kárpátaljai magyar színészeknek az a feladatuk, hogy továbbadják a magyar kultúra üzenetét a nézőknek, mert ha ennek hatására megszületik bennük egy-egy gondolat, akkor már nyert ügyük van – véli a színésznő.