A múzeum nagytermét úgy rendezték be, mintha a színházi kulissza mögött lennénk: próbateremmel, öltözősorral, jelmezekkel, plakátokkal, szcenikai tervekkel, ügyelőpulttal, fotókkal és személyes tárgyakkal.
Az 1960–70-es években a főiskolásoknak kötelező volt vidéken kezdeni a pályát. Ennek köszönhető, hogy a városban a legnagyobb művészek fordultak meg. Néhányan később érett színészként is visszatértek. Darvas Iván az 1956-os börtönbüntetése után Miskolcon folytathatta a pályáját. Az 1960–70-es években a magyar drámaírók napi kapcsolatban álltak a vidéki színházakkal. Ezt tanúsítják a színészeknek adott dedikált példányok is. Bepillantást nyerünk a műhelymunkákba, láthatjuk, hogyan készült Latinovits Zoltán Lenin-maszkja. Ruttkai Éva és Latinovits Miskolcon az Ilyen nagy szerelem című előadásban szerettek egymásba… Az 1980-as években a teátrum – Csiszár Imre vezetése alatt – az egyik legizgalmasabb színház volt Magyarországon. A miskolci teátristák emlékhelyén időszakos tárlatokat is bemutatnak és rendezvényeknek is helyet adnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!