Közös időnk ’89–90 címmel a látogatók korabeli tárgyi emlékeinek segítségével idézi fel a magyarországi rendszerváltozás időszakát a Magyar Nemzeti Múzeum időszaki tárlata. Ez egy közösségi kiállítás: az intézmény felhívására a látogatók bevitték a múzeumba azokat a tárgyakat, amelyek a rendszerváltásra emlékeztették őket és amelyekhez történeteik kötődtek. Ezekből Gál Vilmos kurátor egy olyan sorozatot válogatott, amely a harminc évvel ezelőtti időszak sajátos olvasatát adja a lakosság szempontjából.
A több mint ötven felajánló által átadott tárgyi anyagot az intézmény saját gyűjteményi darabjai egészítik ki – korabeli röpiratokat, szamizdat könyveket, választási plakátokat, de kacsintós pénztárcát, kisdobosövet, Commodore számítógépet vagy a Centrum Áruház narancssárga nejlonszatyrát is láthatják az érdeklődők. Mindehhez egy képregény biztosít kerettörténetet.
Fotó: Bach Máté
– A rendszerváltásnak az volt a legmegkapóbb mozzanata, hogy a szabadság érzését adta meg: az egész ország eggyé vált, ugyanazok az élmények hevítették – idézte fel Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója.
Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója megnyitóbeszédében arra figyelmeztetett, hogy a szabadságot és függetlenséget nem adják ajándékba, a kommunista diktatúrák sehol sem maguktól omlottak össze: ehhez a közép-európai nemzetek tevékeny közreműködése kellett. Ami történt, rendszerváltoztatás volt, antikommunista forradalom – tette hozzá. Tallai Gábor hangsúlyozta: újra és újra el kell mondani, hogy a szabadság visszaszerzése mekkora áldozatokat követelt, és azt is, hogy voltak, akik gátolták ezt, és nem került sor igazságtételre.
