Ha konkrétan megnézzük, akkor az Élősködők az 1961-es Viridiana és az 1962-es Az öldöklő angyal című Buñuel-filmből merített, nem is keveset. Bong Dzsun Ho a vallási körökben nemzetközi botrányt kavart Viridianából az alapszituációt vette át, mégpedig azt, ahogy a szegények beköltöznek egy gazdag családhoz, még az utolsó vacsoraként emlegetett tivornyát is sikerült szinte teljesen lenyúlnia. Az öldöklő angyalból pedig azt a szituációt emelte át, hogy a szereplők nem tudnak kimenni a nyitott ajtón. Itt ki tudnak menni, de mintha ez a CGI-vel misztikusra rajzolt ház nem engedné őket – mondhatnánk, ha nem szeretnénk a dolgok mélyére nézni. Ha viszont jobban belegondolunk, akkor azért nem megy itt senki sehová, mert vagy remekül érzi magát egy csodás környezetben, ahol képességeinek megfelelő munkát végez, vagy lusta bármit is csinálni az életben, vagy (a film végén) a jogos igazságszolgáltatás elől bujkál.
Azért, hogy a film és fontosnak tartott mondanivalója eladható legyen tömegeknek, le kellett még önteni valamiféle ragadós thrillermázzal. Ismerjük ezt is már egy ideje, úgy hívják, hogy skandináv krimi. Ők ahhoz, hogy elfogadtassák a multikulturális társadalmi berendezkedést, hogy a retinánkba égessék a boldog csonka családok képet, hogy a férfiakat erőszakos disznóknak, a nőket pedig áldozatoknak mutassák, feláldozták a krimi műfaját. A cizellált társadalomkritikát tartalmazó krimiket propagandakiadványokká tették. Ezzel a filmmel sincs ez másként. Ha ugyanis kivesszük belőle a thrillerre jellemző jeleneteket, akkor is működik a mű. Remek propagandafilm marad, amely nem érdemel mást, mint hogy egy emberként tapsoljunk neki. Vagy inkább legyünk olyan bátrak, és nevessük ki végre az ehhez hasonló, valódi művészi értékeket nélkülöző, ócska kis manipulatív alkotásokat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!