Élt egy hegedűművész, akinek a nevét biztosan mindenki ismeri. És ha semmi egyebet nem is tud róla, de azt hallja, hogy Paganini, automatikusan vágja rá: az ördög hegedűse. Így nevezték már életében is.
Számunkra azért is fontos, mert a huszonéves Liszt Ferencet annyira rabul ejtette Paganini játéka, hogy a zongoravirtuóz hat etűdből álló sorozatot komponált a Caprice-ok témáira. Paganini, a XVIII. századi virtuóz viszont nemcsak kortársaira, hanem a XXI. század alkotóira is hatott.
Fotó: Teknős Miklós
Az éppen zajló Cziffra-fesztivál programjában a Zeneakadémia Paganini+, azaz Paganini két tükörben című koncertjén egészen különleges élményben lehetett részük a hallgatóknak. Olyasmi tért vissza a klasszikus zenei életbe – nevezetesen az improvizáció és az előadóművész szabadsága –, ami nagyon kikopott a koncertéletből, pedig régen, Liszt, de akár még Cziffra György korában is mindennapos volt.
A mostani koncerten Lendvay József Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, érdemes művész szólaltatott meg az eredeti Paganini Caprice-ok közül ötöt, majd Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész a hegedűvirtuóz játéka által ihletett Liszt-műveket, a Paganini-etűdöket játszotta el. Oláh Kálmán Liszt-díjas zeneszerző és zongoraművész pedig minden adott etűdre saját átiratot komponált.
A koncert végén elhangzott Lutoslawsky: Paganini-variációk a 24. Caprice-ra, valamint Paganini: h-moll hegedűverseny – 3. tétel, „La campanella”. Az állótaps nem is volt kérdéses.
A Cziffra-fesztivál vasárnap díjkiosztóval és gálakoncerttel zárul a Zeneakadémián, a kiemelt vendég Vadim Repin lesz.
Paganini egy kicsit másként:
