Az iskolában valaki belépett a Kréta rendszerbe, és jegyeket javított át. Ez egyszerű diákcsínynek tűnhet, de valójában bűncselekmény. A Mersz család áll az ügy mögött: Ricsi, Kitti, Juli, Domi és Noémi – diákok, akik játékból szövetséget kötöttek, amolyan „Mered vagy nem mered?” kihívásokkal szórakoztatják magukat és törnek borsot mások orra alá. Vannak közöttük problémás gyerekek, beskatulyázottak és szeretetéhesek, vannak megfeleléskényszeresek, szabálykövetők és erős karakterek is.
Különböző családi háttérrel, különböző társadalmi helyzetből érkeznek ebbe a furcsa szövetségbe. A dramaturgia erénye, hogy látni engedi a szülői nézőpontokat és a tanárokét is – a gyarlóságaikkal együtt. Adott ponton mintha nem volna lehetőség jó döntést hozni, és kénytelenek vagyunk belátni, hogy esendő ember a tanár is, a szülő is, a diák is, van, akit meg is szeretünk, mégsem tudunk melléállni. A tévedés lehetősége kódolva van. A döntéskényszer pedig csak felerősíti ennek abszurditását.
A Para úgy beszél komoly problémákról és igazi dilemmákról, hogy nem nyomja agyon a játékot – végig egy szórakoztató, pörgő ritmusú előadást látunk, a színészek könnyedén lépdelnek át egyik szerepből a másikba (ugyanaz az öt színész alakítja a diákokat, a szülőket és a tanárokat), és önironikus megjegyzésekre, kikacsintásokra is futja.
Az alkotócsapat érdeme az is, hogy szórólapokon és a színház honlapján közzétett értékes szempontokkal és kérdésekkel segítik a látottak iskolai vagy otthoni továbbgondolását, megvitatását. Fontos ügy, fontos vállalás – és adott egy jó előadás is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!