Kazinczy Ferenc munkásságának legértékesebb részének leveleit tartják, ezekben a „mirígy” pusztításáról is beszámolt. És hogy megtudjuk, mennyire sokrétű volt a tevékenysége, elég, ha csak belenézünk az évi „úti naplójába”: Pesten járt, részt vett az Akadémia munkájának megindításában, írótársaival és Széchenyi István gróffal is találkozott, áprilisban Pannonhalmára látogatott, ahol jó barátja, Guzmics Izidor bencés szerzetes, író fogadta. Útja maradandó élményeit mindjárt meg is írta Szemere Pál péceli házában április végén, s egy hét múlva Landerer nyomdájából kikerült a Kazinczy útja Pannonhalmára, Esztergomba, Váczra című, 58 oldalas könyvecske.
A derűs év ezután fordult borúsra: a vészesen terjedő kolerajárvány miatt nehezen jutott haza Széphalomra, a megérkezése utáni másnapon már lezárták Zemplén vármegye határát. A kordont katonaság őrizte, királyi biztosok vezetésével próbálták megfékezni az Északkelet-Magyarországon dühöngő járványt, inkább kevesebb, mint több sikerrel, aminek változó okai voltak. És még a koleralázadás is kitört, hisz a jobbágyok azt hitték, hogy a kutakba szórt – a kolerára különben hatástalan – bizmutporral őket akarják megmérgezni, de lehet, hogy a járvány következtében kialakult éhínség borzolta fel a kedélyeket végképp. (Az 1831. szeptember végéig tartó kolerajárvány következtében az országban majdnem félmillió ember betegedett meg, a felük meghalt, a Magyar Királyság akkori lakosságának 2,8 százaléka.) Július elején a kór megjelent Zemplén vármegyében, oly nagy „rémülést” okozva, hogy a sárospataki diákokat is hazaküldték az iskolából.
„Képzelem, édes barátom, mint rémíte el benneteket is a’ Cholera híre, ’s tisztemnek ismerem elmondani, amit tudok, de előre bocsátván, hogy sokat nem tudok; mert Zemplény el van zárva, én pedig a’ Zemplény’ széléhez csak 600 lépésnyire, ’s anyahelyétől, Ujhelytől, csak eggy órányira, de Abaujban lakom; ’s így Zemplény közt és köztem el van rekesztve minden közösűlés. Munkácsról érkezett hírek szerint, a’ sót Máramarosból Tokajba szállító Oroszok és Oláhok a’ cholerát Ugocsában elterjesztették. Utána küldöttek a’ mirígyeseknek, sokat közzűlök elfogattak; némellyíke, félvén a’bajtól, megszökött, ’s a’ bajt Szathmárban (nevezetesen Cseke helységben, hol a mi Kölcseynk), Szabolcsban, Beregben elterjesztette” – írta Kazinczy július 16-án kelt levelében Guzmics Izidornak, ekkor még higgadtan, ismeretterjesztő hangnemben, nem magát, hanem az akkor még 41 éves Kölcseyt féltve, aki szerencsére életben maradt.