Játékos komorságvonulat ez, végre levegősen rétegzett hangszerekkel, lebegtetett gitárnyekergetésekkel, a rockdob mellett törzsi dobokkal, szép, kitartott csordavokállal az ordítozáson túl. A basszus is szépen kiemelkedik néhol, hallani is lehet, nem csak érezni.
A Guardians of Earth flamencogitárral indít, majd felfejlődik a diszkrét dob és az éteri női kar, aztán középtempós, üvöltözős verzék, darálós átvezetők, átlagos tempóváltások után jutunk el a szólórész lírai gitár-dob kiállásából kinövő hagyományos metálgitárszólóig. Ebből nyílik a szintén zaklatott finálé, ahol az eddig elhangzottakat kutyulják össze, némi szintifüggönnyel megspékelve. Gyönyörű részletek – de mire ez a nagy kapkodás?
Az instrumentális Pentagram zenélni tudó zenészek élvezkedése. A címadó Quadra kevesebb mint egyperces, feszes szösszenet flamencogitárra. Pihentető szín egy kissé fárasztó metállemezen – de mégiscsak a cím –, tehát program- és témaadó dal. A következő lemezen megtudjuk, mit üzentek ezzel tudat alatt maguknak a művészek. Lehet, hogy ott majd 11 dal lesz flamenco és csak a címadó thrash metal?
Az utolsó két dal az Agony of Defeat és a Fear, Pain, Chaos, Suffering (Emmily Barreto énekesnő közreműködésével). Mintha ezekért csinálták volna az egész lemezt. Nagy ívű, sokrétű darab mindkettő. Aki nem Sepultura- és nem is thrash metal rajongó, ám kíváncsi, ezeket hallgassa elsőnek. Aztán reménykedjen, hogy a következő lemezen is inkább errefelé keresgélnek tovább.
Sepultura: Quadra. Nuclear Blast, 2020.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!