Nyilván elképesztő a gazdasági, kulturális, külpolitikai területen végzett dúlás is, de talán Pekár Gyulának a bolsevisták rémtetteiről szóló részletes beszámolója a legsokkolóbb: igen nehéz olvasmány ez a könyv, sokszor csak a történeti érdeklődés és a recenzálási kötelezettség segített abban, hogy továbblapozzam.
Szerencsére üdítő irónia is szerepel benne itt-ott („Április 16-ikán megkezdődött a román támadás. A vörös csapatok sehol sem fejtettek ki nagyobb ellenállást; az első lövések után a proletáröntudat a futásban nyilvánult meg”, írja Lorx Viktor vezérkari ezredes; vagy: „Lenin ismeretes axiómáját, hogy a forradalmak minden jóhiszemű emberére – sajnos – több száz gonosztevő esik, a magyarországi bolsevizmusra alkalmazni aligha lehet, mert annak notórius képviselői közt jóhiszemű embert Diogenész lámpásával is nehéz volna felfedeznünk”, indítja esszéjét Szőllősy Oszkár igazságügy-miniszteri osztálytanácsos), de a könyv akkor is olyan erőteljes hatást gyakorol az olvasóra, hogy nagyon sokára felejti el, amit olvasott – vagy pedig soha. Ami – ha jobban belegondolunk – igen üdvös dolog.
A vörös rémuralom Magyarországon. Kiváló szakférfiak közreműködésével szerkesztette Huszár Károly volt magyar miniszterelnök. New York, 1920. Fakszimile kiadás: Erdélyi Szalon Kiadó, Budapest, 2020.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!