Jézus ateisták között

A kommunizmus célja az elméletben a közösségi ember megteremtése volt, ehelyett a gyakorlatban önző, csak magukra figyelő, egymás iránt érzéketlen szörnyetegekké váltak az emberek.

2020. 03. 28. 11:18
Halász Judit; Ernyey Béla
Budapest, 1970. május 19. Ernyey Béla Dönci és Halász Judit Saci szerepében Szakonyi Károly Adáshiba című drámájának próbáján. A színművet május 23-án mutatja be a Pesti Színház Várkonyi Zoltán rendezésében. MTI Fotó: Keleti Éva Fotó: MTI/Keleti Éva
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Fotó: MTI/Keleti Éva

A racionális Döncit, a három testvér egyikét Ernyey Béla kanyarítja a színpadra játszi könnyedséggel, butuska feleségét, Sacit Halász Judit játssza folyamatosan jelen lévő, teljesen felesleges fontoskodással. Mindketten a garázs építésével, a balatoni nyaraló megvásárlásával vannak elfoglalva, saját kényelmükkel. A sorból Vanda lóg ki, a középső testvér, ő az egyetlen, aki nem nézi a tévét, ő viszont nem tud célt találni az életének, reménytelenül tengődik napról napra. Vanda szerepe talán a legkomplexebb, Béres Ilona búgó hangja, finom, érzéki és mélységekig hatoló játéka feledhetetlen. Ám ő sem képes saját határain átlépni, még nála is túl sok van az önimádatból.

A realista színdarab abszurd fordulatot vesz, amikor megjelenik Jézus, a színdarabban Emberfi a neve, Tahi Tóth László kissé túljátszott, de éppen ezért sok humoros helyzetet eredményező alakításában. Viszont mondhat bármit, senki nem figyel rá a legkisebb fiú, a szülinapját ünneplő Imrus (Nagy Gábor) kivételével. Vanda persze egész este ráakaszkodna, de Krisztosz mondatai nem jutnak el a tudatáig, ő csak a férfit látja. Jézus hiába csinál bort a vízből, hiába gyógyítja meg a nyomorék szomszédot (Kozák László), hiába csinál adáshibát, sehogy sem tudja elérni, hogy figyeljen rá a család, mindenki csak a magáét hajtogatja, ami kétségkívül egy ideig mulatságos, majd nagyon fárasztóvá kezd válni.

Szakonyi Károly színdarabja már a hetvenes évek elején bemutatta, miért volt bukásra ítélve a kommunista berendezkedés. A kommunizmus célja az elméletben ugyanis a közösségi ember megteremtése volt, ehelyett a gyakorlatban önző, csak magukra figyelő, egymás iránt érzéketlen szörnyetegekké váltak az emberek. Ennek fő oka, hogy betiltották a vallást, azokat a tanokat, amelyek a szeretetről, az önfeláldozásról, az egymás iránti tiszteletről, a gondoskodásról és a figyelemről szóltak évezredeken át. Morális kapaszkodók hiányában viszont légüres térbe kerül az ember, és addig kaparászik önmagának, amíg rá nem jön, hogy csak saját sírját kaparta ki, és ha visszatekint, élete értelem nélkül való volt.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.