Kulturális különbségek pokla

Ladj Ly Nyomorultak című filmjének megnézése után azzal a gondolattal jön ki a néző a moziból, hogyha a Franciaországban született, franciául beszélő, minden szociális juttatást megkapó, egyáltalán nem mélyszegénységben élő, francia iskolába járó másod- és harmadgenerációs bevándorlók sem képesek beilleszkedni a francia társadalomba, akkor mi lesz azzal a temérdek új bevándorlóval, aki most érkezik, és sem az európai kultúrát nem ismeri, sem a francia nyelvet.

Egymásnak feszülnek a rendőrök, a helyi vallási vezetők és a maffia Forrás: Vertigo Média Kft.

A Nyomorultak egy francia banlieue-ben, vagyis külvárosban játszódik, egy lakótelepen. Hogy a valóságban mi van a francia banlieue-ben, azt el sem tudjuk képzelni. Már évekkel ezelőtt is olyan mértékű volt a bűnözés, hogy ha a lányok este mentek haza, csak több erős fiú kíséretében tehették ezt meg, különben elég esélyes volt, hogy megerőszakolják őket.

Tizenöt évvel ezelőtt, 2005-ben a francia rendőrök illegális bevándorlókat kerestek egy külvárosi lakótelepen. Bár a fiatalok nem voltak illegális bevándorlók, elfutottak, hogy elkerüljék az igazoltatást, meg persze vagányságból is. Ketten egy trafóházban bújtak el, ahol halálos áramütés érte őket.

Szerencsétlen véletlenek sorozatáról volt szó, ami mégis óriási zavargásokhoz vezetett. Közel kilencezer autót gyújtottak föl dühükben a főleg észak-afrikai származású, többnyire muzulmán fiata­lok. Már akkor több francia szociológus figyelmeztetett: a vallási és kulturális különbségek a fő okai annak, hogy a többség képtelen az integrációra. Ahhoz, hogy a lángoló autók képét megértsük, tudni kell, hogy a szemükben a többségi társadalomban való érvényesülésnek, a jólétnek szimbóluma az, ha valakinek van autója. Vagyis a düh és a rombolás kifejezetten a másik ember munkával megszerzett vagyona ellen irányult. Elmondásuk szerint ezek az események ihlették a film alkotóit.

Ladj Ly, a film rendezője is a banlieue-ben nőtt föl, vagy ahogy fogalmazott, Franciaország legveszélyesebb környékén. Ő maga is jól ismeri a külvárosi bűnözés világát, két évet börtönben is töltött. A film is erről szól. Ebben a pokolban szinte mindenki törvényen kívüli. A bűnbandák nemcsak a lakosokat, hanem egymást is terrorizálják. Két civil ruhás rendőr, akinek már évtizedes tapasztalata van a helyi, kisstílű bűnbandák működéséről, kap egy harmadik társat. Egy vidéki rendőrt. Olyan külső szemlélőt, mintha bármelyikünk elmenne sok jóindulattal egy olyan világba, amelynek a működéséről semmit nem tud. A film cselekménye – egy aranyos kis oroszlán ellopása a cigány cirkuszosoktól – a legkevésbé érdekes, hisz a kölykök lopnak mindent, ami mozdítható. A reakciók viszont sokat elmondanak arról, hogy mi a baj. A lopás miatt háború készül a cigányok és a helyi maffia között. A rendőröknek gyorsan elő kell keríteniük az oroszlánt. Egy film dramaturgiá­ja szerint ilyenkor vannak, akik segítenek, vannak, akik akadályoznak. Itt, mivel a rendező a valóságra akar építeni, mindenki akadályozza a rendőrök munkáját.

Egymásnak feszülnek a rendőrök, a helyi vallási vezetők és a maffia
Fotó: Vertigo Média Kft.

A rendőrök megkeresik a helyi muzulmán vallási vezetőt, aki nem segít, hanem elmondja, hogy az oroszlánoknak jár a szabadság ezen a csodálatos földön. A francia kormány által anyagilag is támogatott helyi segítő, akinek afféle szociális asszisztensként kellene működnie, nem pedig helyi maffiavezérként, bár megtehetné, hogy segít, és percek alatt meglenne az oroszlán, inkább abban érdekelt, hogy zavargások legyenek, mert akkor több pénzt kap az államtól. Viszont azonnal mindenki segítőkésszé válik, amint a rendőrök rekordidő alatt kinyomozzák a bűncselekményt, ám bajba kerülnek, mert meglövik a menekülő gyereket, amikor temérdek másik kölyök támad rájuk, és erről felvétel is készül.

Ekkor már mindenki mentené a rendőröket, hogy aztán zsarolhatóvá váljanak, és ne okozzanak több problémát.

És milyenek a rendőrök Ladj Ly filmjében? Mint az a társadalom, melyben a napjaikat töltik. A fiatal lányokkal úgy bánnak, mint ahogy a nagyobb fiútestvéreik bánnak velük: megalázzák őket. A helyi maffiavezérekkel arcoskodnak, legénykednek, keménykednek. Ha nem tennék, egy perc alatt megennék őket reggelire. A helyi vallási vezetőt pedig messzire elkerülik, mert félnek attól a világtól, ahol idegenek jöttére megfagy a levegő, szúróssá válik a tekintet.

Vagyis mivel ennek a világnak a törvényei szerint kell élniük, ők is rossz emberekké váltak.

A tolvaj gyerekkel pedig egyáltalán nem foglalkoznak a filmben a szülei, azt sem tudják, hogy az iskolában van-e vagy egész nap csavarog. Mikor kiderül, hogy a külvárosi kölykök nem tisztelik a velük egyáltalán nem foglalkozó felnőtteket, a vallási vezetők megdorgálják őket, mert tisztelni kell a szülőt és a szomszédot, majd elhívják őket a mecsetbe egy kis beszélgetésre.

Tehát a film szerint ezekkel az utcán csavargó gyerekekkel csak a vallási vezetők foglalkoznak.

Ladj Ly egy fenyegető gesztussal fejezi be alkotását, amely ezenkívül egyáltalán nem volt bátor. Nem merte igazán elénk tárni a külvárosok valódi poklát, csak adott egy kis helyi, felszínes ízelítőt sok érzelmes jelenettel. A film végén egy égő benzinespalackkal áll a tolvaj fiú, az egyik rendőr előtte fekszik, a másik, aki vidékről jött, pisztolyt fog rá. A film a fiú fenyegető képével fejeződik be: félelmetesen. Mintha a nézőket akarná felgyújtani. Pedig a valóságban (mert ugye a film a valóság bemutatását tűzte ki célul) a tolvaj fiú rádobja a rendőrre az égő benzines palackot, a vidéki rendőr meg abban a pillanatban lelövi. És mindketten meghalnak. Szörnyű dráma, ami rámutat, hogy teljes kudarcot vallott a szociális juttatásokban bővelkedő jóléti liberális demokrácia integrációs politikája.