Ahol Prince és Pink is játszott

– Oda kell figyelni a saját belső hangra, és csak azt tenni, amiben hiszünk, kudarcot és nehézséget nem ismerve – mondja Csorba Lóránt. A hazánk nagyszínpadait megjárt Lóci Játszik zenekar frontemberét a vírusnak a zenei életre gyakorolt hatásáról is kérdeztünk.

Csorba Lóránt frontember mentor is a Hangfoglaló programban (A képen Csorba Lóránt, a Lóci játszik zenekar frontembere látható) Fotó: Batori Gabor Forrás: Lóci Játszik zenekar

Csorba Lóránt frontember mentor is a Hangfoglaló programban
Fotó: Lóci Játszik zenekar

– Ma már mentor is a Hangfoglaló programban. Miért tartja fontosnak a zenei élet támogatását?

– A zenész egy furcsa szerzet, mert nagyon sokféle. Nekem szerencsém van, hogy olyan társakkal sodort össze az élet, akikkel sikerült jól felosztanunk a zenekar körüli mindennapos teendőket is. Amikor egy fiatal együttest mentorálok, nem is annyira a produkció művészi oldalába akarok beleszólni, hanem próbálom megmutatni nekik, hogy milyen lehetőségeik vannak kibontakoztatni a bennük rejlő tehetséget és célba juttatni a munkájuk gyümölcsét – ha odafigyelnek néhány dologra. Nagyon örülök, hogy az Aurevoir. ilyen szép sikereket ér el, és hogy Dánielfy Gergő is megbízott bennem annyira, hogy ha csak néhány beszélgetéssel is, de sikerült közelebb jutnunk a megoldáshoz. Jelenleg a Fiúk nevű bandáért vagyok oda, és szerencsére a mentoruk is én vagyok. Nagyon várom, hogy a vészterhes idők elmúltával milyen anyaggal tudnak majd bemutatkozni, hiszen minden megvan bennük a sikerhez.

– A jelenlegi vírusveszély jelentős károkat okozott a zenei szakmának. Önök hogyan látják ezt a helyzetet: sikerül a vírus elvonulásával visszaállítani a régi rendet, vagy komolyabb következtetéseket kellene levonni a helyzetből?

– A zenészektől a vírus elvette azt a két dolgot, amit a legjobban szeretnek: a közönségnek zenélést és az együtt muzsikálást. Így az egyszemélyes és a nem élőzenei produkciók kerülnek előtérbe, ami őszintén szólva nagyon kényszerpályának tűnik. Ráadásul a legtöbb zenész ugyanazt teszi otthon, amit eddig: gyakorol, dalt ír, interjút ad – csak éppen pénzt nem tud vele keresni, mert a koncerteket nem tudja megtartani. Elég faramuci a helyzet. Mi a Lóci Játszikkal így nem is abban gondolkodunk, miként lehet az élőzenét átmenteni az internetre, hanem hogy milyen más műfajokat tudunk gyorsan megtanulni, ami hasonlóan szórakoztató, de tévére, internetre és laptophangszóróra átültetve is működik. Hiszen a zenekari szinergia továbbra is megvan, az emberi oldala mit sem változott – csak most nem feltekert erősítővel kell majd nagynak lenni, hanem fejen állva ukulelézni. Ez van. De a közönségünket is kérjük: legyenek türelemmel, csináljuk, jövünk, csak nekünk is meg kell tanulnunk játszani ezen a hangszeren.