A kiábrándító igazság az, hogy Bach ükapja Pozsony környékén élhetett, ha egyáltalán élt ott, de soha sem beszélt magyarul, mert német volt, ahogy Pozsony, vagyis Pressburg lakóinak jelentős része. Bach vallhatta magát magyarnak, s ez a gesztus számunkra felemelő lehet, zenéjében mégsem találhatunk ismerősen magyar dallamot. A koncertszervezők és a műértő közönség idővel belátta, hogy Bach megmásíthatatlanul a német zene atyja marad. „Hátha a jó Sebestyén deák ugyan oly bö és eredeti forrás lenne a magyar zeneirodalomban, mint a németeknél Bach Sebestyén” zárta a Nemzeti Múzeumban tartott hangversenyről szóló beszámolóját a Hölgyfutár tudósítója 1859-ben. Az ominózus áprilisi koncerten Beethovent Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekei követték. Innentől kezdve számtalan komolyzenei eseményen feltűnt Bach, Mozart, Haydn koszorújában Tinódi legalább egy lantdala, vagy vegyes karéneke. Talán sikerült is hozzá tapasztani a „magyar zene atyja” címet.
Német, vagy magyar? Az igazság félúton található.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!