IV. Béla késlekedett a teljes mozgósítással, a tatárok pedig bekerítették a magyar tábort. A csata egész nap folytatódott, végül a magyar sereg csökkenő morálja a mongolok oldalára billentette a mérleget. A tatárok ekkor megnyitották a Pest felé tartó utat, amely irányba egyre többen a kitörést választották. A kegyetlen taktika azonban az volt, hogy a menekülőket kíméletlenül lemészárolják. IV. Béla és kísérete is megindult az északnyugati erdős területek irányába. A mongolok egy alakulata üldözőbe vette a királyt, aki Dalmáciában nyert csak biztos védelmet.
Batu kán seregei csak hosszas itt tartózkodás után vonultak ki az országból. A muhi csatavesztés és a tatárjárás következményei átformálták a Magyar Királyságot. A lakosság nagy száma esett áldozatul nemcsak a tatár-mongol hordáknak, hanem az azt követő éhínségnek, járványoknak is.
De az ország talpra állt, szászok, kunok, románok és más népcsoportok betelepítésével próbálták pótolni az erősen megcsappant lakosságszámot, s kővárak építésével igyekeztek elejét venni egy hasonló pusztításnak. A tatárok második betörését 1285-ben már sikerrel hárította el a megújult királyság – emlékezett vissza a muhi csatára annak évfordulóján a Magyarságkutató Intézet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!