William Mastrosimone színdarabja elsőre egy szórakoztató modern műnek tűnik, viszont a lehető legfontosabb kérdésekre ad olyan válaszokat, amelyeket érdemes meghallgatni, megfontolni, megfogadni. Az egyik ilyen, hogy bár a nő nagyon könnyen fel tudja bosszantani a férfit, aki néha úgy érzi, hogy a nő szinte nem is tesz mást, viszont a férfi nem haragudhat rá. Egy csöppet sem. Mert ami sokszor bosszantó egy férfinak, az a nőiség lényegéhez tartozik, megváltoztathatatlan. Már a régiek is mondták – és a mai, modern világban is az egyik legfontosabb útravaló kezdő pároknak –, hogy a nőhöz humor kell, legalábbis ha a férfi nem akar egy életen át bosszankodni. Derű. Mert egy férfinak nem az a dolga, hogy a nővel együtt aggodalmaskodjon, hanem az, hogy megmentsen. Ebben az esetben az ezernyi, sokszor egymással ellentétes gondolat elől. Ahogy a színdarabban is elhangzik: Te hiszel a halál előtti életben? A férfi kérdezi a nőt. És ez a legfontosabb kérdések egyike. A vicces kis kérdés mélyén ugyanis az van: hajlandó-e a nő arra, hogy szövetségre lépjen a férfival, hogy elfogadja őt vagy – másként szólva – hagyja magát megmenteni. Boldoggá tenni. Sokszor viccel, humorral, derűvel, és így a férfi is férfinak érezheti magát. Mert bizony nagyon keményen támadnak a „pájok”, a tudattalan szörnyei, és csak a férfinál van ellenszer, ez esetünkben a „pajszer”.
