Miles Davis-szel kezdődött ez az egész

Mi visz rá egy ügyvédet arra, hogy rockzenészeket kezdjen festeni? Székely András Géza gyermekkorában festői pályára készült, de nem állt tőle távol a zene sem, hiszen mindkét művészeti ággal aktívan foglalkozott. Az utóbbi években készült, monumentális portréi talán az utolsó lehetőségei annak, hogy művészi szinten örökítsék meg egy nemzedék kultikus műfaja, a rock hazai és külföldi kedvenceit, sztárjait.

Dálnoki Zoltán
2020. 04. 14. 20:41
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Számos műhelytitkot volt alkalma ellesni fiatalkorában Petri Ernő nagybátyjától, aki szintén ügyvédi pályán mozgó amatőr festő volt, és baráti kapcsolatban állt többek közt Czóbel Bélával, Koszta Józseffel, Bernáth Auréllal, a debreceni Topor Andrással és Félegyházi Lászlóval – meséli Székely András Géza, akinek alkotásait az elmúlt évben nagyszabású koncerteken és egy koncerttel együtt megrendezett kiállításon is lehetett látni.

Mégis, amikor pályaválasztás előtt állt, szülei lebeszélték erről, mert mint mondta, nyilván nem akartak belőle „éhezőművészt csinálni”, és az ügyvédi pálya valóban stabilabb egzisztenciának tűnt.

Csak hobbiszinten festegetett tovább, ám néhány évvel ezelőtt történt meg a fordulat, akkor találta meg az igazi témát. Mivel a zene – különösen a rock – szintén meghatározó volt az életében, először csak kísérletként, majd egyre lelkesebben kezdett el rockzenészeket festeni, valaha élteket és jelenleg is aktívakat egyaránt. Székely András Géza kamaszkorában évekig gitározott, zeneiskolába járt, énektanár édesanyjával és a fiatalkorában szintén zongoraművésznek készülő nagymamával szinte génjeiben hozta magával a zeneművészethez kötődő, mélyebb kapcsolatot. A művész úgy érzi, hogy a több évtizedes, bár amatőr szintű zenélgetés megerősítette benne a zene iránti fogékonyságot.

Az ötlet, hogy rockzenészeket kezdjen festeni, a reveláció erejével hatott rá. Bár már fiatalkorától nagyon megragadták az avantgárd stílusirányzatok, a szürrealizmus, kubizmus, expresszionizmus, az absztrakt festészet, valamint a XIX. századi történelmi tárgyú festmények, úgy látta, hogy „ezek a műfajok már beteltek”.

A zenei kedvencek megfestéséhez fontos volt az inspiráló környezet: az egykori zongoraművész, ügyvédi irodavezető, Serfőző Henrik, akinél Székely András Géza dolgozik, szerette volna az iroda falait zenészek festményeivel díszíteni.

– Miles Davissel kezdődött ez az egész, őt Serfőző Henrik kérésére festettem meg. Adta magát, hogy akkor már megfessem az egyik kedvencemet, a Motörhead frontemberét, Lemmy Kilmistert, majd az itthoniak közül Gidófalvy Attilát is – mondta a művész.

Serfőző Henrik az elmúlt két évben festménybemutatóval egybekötött házi koncerteket szervezett a polgári szalonok hangulatát idéző ügyvédi irodájában. Az irodába abban az időszakban, a „péntek délutáni koncertekre” sorra meghívták a megfestett zenészeket és más művészeket is, közöttük Cser Krisztián operaénekest, Berki Sándor hegedűművészt, Póka Egont, valamint Nagy Szabolcsot, Hobo egykori billentyűsét, Török Ádámot, Gidófalvy Attilát, Varga Miklóst és Horváth Charlie-t is. Az összejöveteleken újságírók, ismert közéleti személyiségek is megjelentek.

A rendhagyó kezdeményezés része, hogy a rockzenészek kézjegyükkel látják el a róluk készült festmények hátoldalát. Magyarországon egyelőre nincs kialakult hagyományrendszere a könnyűzenészekről készült portrék kiállításának, piacának – míg Nyugat-Európában egy-egy ismertebb zenészről az igénytelen mázolmányoktól a komoly alkotásokig számos mű készül. Székely kezdeményezése, különösen úgy, hogy monumentális méretű alkotásokról, s a szó hagyományos értelmében vett festményekről beszélhetünk, egyelőre példa nélküli a hazai, kortárs művészetben.

A festményeket a zenészek örömmel fogadták, Székely pedig már a rendezvények, összejövetelek elmaradtával is folytatta megkezdett útját. Festményei referenciaképek, de neves külföldi zenész is vásárolt már tőle festményt. Varga Miklóst az István, a király szerepében festette meg – ezen az alkotáson is kivehető az alkotó vonzódása a látványos történelmi tablók iránt. Ian Anderson, a Jethro Tull frontembere magyarországi turnéja alkalmával szintén szignálta a róla készült festményt, ahogy Leslie Mandoki is.

Székely András Géza kellő érdeklődés esetén szívesen készít – a már eladott képhez hasonlóan – megrendelésre is, főleg rockzenei tárgyú festményeket, viszont az eddig elkészült alkotásokat nem kívánja eladni. Referenciának szánt képei is tükrözik, hogy bizonyos műfaji határok között széles skálán mozog az érdeklődése: a Pink Floyd és Michael Jackson is szóba jöhet, de tingli-tangli zenészek portréjának megfestésétől ódzkodik, s a „portré a megrendelő nagyijáról” szintű igényeket sem szeretne kielégíteni.

A koronavírus-járvány Székely számításait is kerékbe törte, hiszen a nyári, budapesti Judas Priest-koncertet valószínű, hogy elhalasztják. Pedig a már előre megszervezett találkozó során bemutathatta volna az együttestagoknak a róluk készült portrékat. Ennek ellenére a járvány által kikényszerített „home office” munka ideje alatt tovább tökéletesíti a Rob Halfordról, az együttes énekeséről készült portréját és megfesti Glenn Tipton gitárost (a művész újabban Parkinson-kórral küzd, ám még színpadra áll – a szerk.), illetve a zenekar volt gitárosát, K. K. Downingot is.

A kényszerűen megnövekedett leállás idején, mintegy a Maradj otthon! mozgalomhoz csatlakozva Székely – festményeinek készítése mellett Facebook- és Twitter-oldalát bővítgeti, piacot keresve a világhálón a rock halhatatlanjairól készült munkáinak.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.