Az orvosi, ipari vagy házi készítésű maszkok arcunk láthatatlanságával kiemelik tekintetünket. Már csak olyanok vagyunk, hogy veszettül kapaszkodunk abba, ami éppen adatik: most épp a másik tekintetébe, hangjába, mozdulataiba. Távolságot tartunk – vagyis gesztusainknak nagyobb ívük lesz. Ha az emberiség nagy része színész lenne, azt mondhatnánk: most szépen mindenki átképezi magát kamaraszínpadról nagyszínpadi játékra.
Fotó: Reuters
Mimikánkra is próbálunk rátenni egy lapáttal: hátha még a maszk alatt is látszik, hogy éppen mosolygunk, ha valamivel szélesebben tesszük. Homlokunk ráncai elmélyülnek, tekintetünk sosem látott elevenséggel fürkészi a másikat. Átmenetileg megfosztattunk arcunktól és ösztönösen küzdünk ellene. Tudni akarom, ki vagy te, tudatni akarom, ki vagyok én. Üzletbe, hivatalba belépve nagyobbat köszönünk, hangsúlyosabban próbáljuk kinyilvánítani, hogy normális emberek vagyunk, annak ellenére, hogy úgy nézünk ki, mint egy botcsinálta pszichopata valami Z kategóriás horrorból.
Gondolkodó, játszó lények vagyunk: játékösztönnel, és félelmeinkkel azonos mélységből fakadó, ősi teremtő ösztönnel igyekszünk környezetünk és használati tárgyaink a puszta funkción túlmenően emberarcúvá és személyessé tenni. A kézzel varrott, egyéni maszkok, adott esetben művészi értéket képviselő maszkok embervoltunk, ha úgy tetszik, Isten-képmás voltunk markáns expressziói. Van-e valódi védelmi értéke, vagy inkább káros, mint hasznos, mert többet nyúlkálunk az arcunkhoz a maszkot igazgatva? Egyikben sem lehetünk biztosak. Ami biztos, hogy az emberi kreativitás szélsőséges helyzetekben sem hajlandó lemondani a dolgok antropomorfizálásáról, individualizálásáról. Kiskamasz fiam feketére akarja festeni a maszkját. A feleségem virágokat meg szívecskéket fog rárajzolni. Anyósom hupikék törpikés zsebkendőből rögtönzött egy csinos kis darabot. Alkotunk az általunk eddig ismert világ peremén is. Alkotunk az ismeretlennel harcolva, az ismeretlen jövőbe nézve is. Alkotunk, ha nincs is konkrét hasznossága, alkotunk, mert esztétizál, mert érzelmeket vált ki. Mert ettől maradunk emberek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!