Az Oscar-díjas Jeremy Irons A gyertyák csonkig égnek angliai adaptációjában Henrik tábornok szerepét alakította 2006-ban a londoni West Enden, ahol akkoriban kiállítás is nyílt Márai Sándorról. Játékát felemásan ítélték meg és színészlegenda ide vagy oda, az Újszínház színdarabját látva, könnyű szívvel megállapíthatjuk, hogy ezt a szerepet Helyey Lászlóra írták.
Noha a színész 2014-ben elhunyt, remeklését ismét láthatjuk: az Újszínház május 20-án 19 órától egy különleges színházi élménnyel lepi meg a nézőit, hisz Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regényéből készült előadást vetítik online, Helyey László főszereplésével. A Jászai Mari-díjas színművész a 2012. október 5-én tartott premier után így nyilatkozott a darabról a szinhaz.hu-nak:
– Márai nyelve nagyon nehéz, irodalmi nyelv. Nem könnyű hús-vérré varázsolni, pedig én szeretem, ha szép és veretes szövegeket mondhatok el. Ez egy költői próza, tehát nagyon szép a nyelvezete, így az életben azonban ember nem beszél, vagy nagyon ritkán, ezt kell nekünk valóságos alakok szájába adni, elhitetni – mondta a színész.
És valóban, ezzel nem vitatkozhatunk. Az író nem ura a maga regényeinek, erre a legjobb példa A gyertyák csonkig égnek, amely Márai Sándor különösen modoros regényei közé tartozik, és maga is az egyik legrosszabb regényének tartotta. Hát persze, hogy ezzel aratott világsikert, ám manapság már nehéz elképzelni, hogy Nyugaton befuthatna a két idős, fehér férfi párbeszédéről szóló könyv, színdarab vagy film. Az idők változnak.
Mindez nem azt jelenti, hogy A gyertyák csonkig égnek nem egy jó színdarab, csakhogy egy tipikusan olyan darab, melyet a színészek cipelnek a hátukon: ha nem választják ki jól a szereplőket, akkor a színdarab lényegében megbukik, a kevés cselekménye összeomlik a nehéz, veretes nyelvezete alatt, amelyet ha nem karizmatikus színészek mondanak, akkor inkább az órára figyelünk, mint a színpadra. De Helyey László a lehető legjobbnak bizonyult erre a szerepre, és ebben remek partnere volt Szabó Sipos Barnabás is. Volt szerencsém látni a színdarabot, Helyey László mély hangjára, kimért játékára mindmáig emlékszem. Mozdulataiban, hanghordozásában a régi idők férfijai elevenedtek meg, mintha csak rá írták volna a darabot, elhittem, hogy az ő kastélyában vagyunk, hogy valóban az övé az a sok bánat és gyűlölet, amelyet felhalmoztak benne az évek. Ritka csillagállás.