A hunok csatái sokkal érdekesebbek a Csillagok háborújánál

Ősmagyar harcosait több száz ember viseli a bőrén, a kétezres években több ezer pólón lehetett látni Kertai Zalán festőművész, grafikus munkáit, aki a mai művészvilágban egyáltalán nem divatos, de annál érdekesebb történelmi festészetet műveli: hun és honfoglalás kori harcosok, középkori lovagok, huszárok és újabban az 1848–49-es szabadságharc és az amerikai polgárháború katonái is felbukkannak vásznain. De hogyan lesz valakiből történelmi festő a XX. század végén és miért fontos nemzeti történelmünket a kortárs művészetben is ábrázolni?

„A hun csaták érdekesebbek a Csillagok háborújánál” Fotó: Havran Zoltán

Ősmagyarok barokkosan

Viszont a háború után egy kis kitérő következett. Mivel az apja építészmérnök volt Debrecenben – a város mai látképe többnyire az ő munkája –, a kilencvenes években a cégénél vállalt munkát, és félabsztrakt díszburkolatokat tervezett meg festett uszodákban, élményfürdőkben és klinikákon is, még virágkarnevál-kocsikat is tervezett.

– Amikor nem apámnak dolgoztam, akkor Budapesten rajzolgattam, festegettem, észak-amerikai indiánokat, westernfestők lovas képeit, közben megismerkedtem a magyarság múltjával foglalkozó emberekkel és olyan hagyományőrzőkkel, mint Kassai Lajos lovasíjász, ezért beleástam magam az ősmagyar történelem világába. Grafikákkal kezdtem, ezeket különféle rendezvényeken ki is állították – fogalmaz a művész.

Ebből az anyagból állt össze a Hunok és magyarok című grafikai albuma, amely által ismertté vált. Kapott érte hideget-meleget, hisz sokan azt állították, ezekben több a fantázia, mint a hitelesség, de régészeti leletek alapján rekonstruálni egy ezer évvel ezelőtti harcost sokkal nehezebb, mint hinnénk. Angus McBride skót grafikus munkáit tanulmányozta, és beleásta magát a szakirodalomba, ezekből teremtette meg a hunos-magyaros világát, úgy, hogy közben Caravaggio és Csernus Imre hatása is beleivódott a stílusába.

– Rajzaimat sokan magukra tetováltatták. Tetoválószalonokban ma is láthatók a grafikák, a kétezres évek elején naponta láttam az utcán járó embereken. Arra már korán rájöttem: önmagában nem lenne érdekes, ha lerajzolnék egy hun, avar vagy magyar harcost. Soha nem tagadtam, hogy jó adag expresszionizmus van ezekben az ábrázolásaimban, hisz művészileg fogtam fel a dolgot, ezért sokan kritizálták is őket. A régészek száraz rekonstrukciós rajzokat vártak tőlem, amiket maguk nem tudtak megcsinálni, és néha az volt a baj, hogy egyáltalán nem lett látványos a végeredmény. Sokszor olyan ez, mintha a napóleoni hadseregből ismernénk egyetlen gránátost, és ha megfestenénk egy korabeli csatajelenetet, akkor mindenhová őt kellene festenem. Amíg ki nem fúj a szél az Alföld porából egy megkövült hun lovast, addig nem tudhatjuk pontosan, hogyan néztek ki, hogyan mentek harcba, mert csak a temetkezéseiket ismerjük – magyarázza Kertai Zalán.

Hiperrealista szabadságharcosok

Mivel az ősmagyar témát már kimerítette, a festőművész az utóbbi években a katonai realizmus felé fordult. Sorozatokat készített kurucokról és labancokról, az 1848–49-es szabadságharcról, a napóleoni háborúkról, az amerikai polgárháborúról, a második világháborúról, 1956-ról, de orosz katonákról és az osztrák lovasságról, dragonyosokról, is, hisz megpróbálta mindkét oldalt ábrázolni, „nem úgy, hogy az egyik gonosz, a másik jó, még ha így is gondoljuk”.

– Somogyi Győző katonai rajzain nőttem fel, ki is ragasztottam őket a szobámba. A XX. század eleji katonai realista festőktől próbálok ellesni egyet s mást, korabeli fényképeket használok – egészen különleges fotósorozatok maradtak fenn az amerikai polgárháborús katonákról –, de persze jó lenne, ha modellt állhatnának nekem. Magyarok is szerepelnek bennük, Kossuth katonái, akik katonai tanácsadókként és harcosokként vettek részt a polgárháborúban. Az egyik leghíresebb lovassági vezető Zágonyi Károly volt, az általa vezetett missouri lovasroham kirívó katonai bravúrnak számított. De a legnehezebb festészeti feladat az, hogy egy korabeli övtáska milyen szürkével legyen megfestve, úgy, hogy térben is jól álljon, mintha igazi volna – mondja a művész.

Borsody László vívómester, a modern magyar kardvívás egyik megalkotójának életéről is készített egy sorozatot. A kikeresztelkedett zsidó családból származó Borsody nagy hazafi volt, akit Horthy Miklós többször kitüntetett, élete végén viszont öngyilkosságba menekült.

– Nagy kihívás egy történelmi személyiség élettörténetét érdekfeszítően megfesteni – de ebbe a sorozatba belefestettem minden elfojtott dühöt, a magyarságra jellemző küzdeni akarást. Anyai nagyapám 1920-ban menekült Magyarországra, a románok az aradi börtönben tartották fogva, Székelyudvarhelyen Tamási Áron osztálytársa volt. Végigharcolta az első világháborút, fotózott is, utána az ősmagyar rovásírással foglalkozott; úgy tűnik, hogy ez a génjeinkben van – árulta el Kertai Zalán.

– Extrém borzadályt nem vállalok el – válaszolta arra a kérdésre, hogy milyen festményeket rendelnek tőle. A legtöbben szerencsére huszárokat vagy betyárokat, Rózsa Sándorról több mint húsz képet festett, sőt kortárs, hagyományőrző betyárok is modellt álltak neki, de az ószövetségi Istent is meg kellett rajzolnia egy űrhajóban, meg persze portrékat, esküvői festményeket, legutóbb egy székely párt, székely kapu előtt, de nemesi ruhában, mögöttük méregdrága autóval.