Alighanem minden tudós álma, hogy munkássága megkezdése után több mint száz évvel ne csak tudománytörténeti érdekességként, hanem eredményei miatt emlegesse az utókor. Gombocz Zoltán nyelvtörténeti munkáinak és szellemi örökségének hatását a mai napig érezni lehet. Emléke előtt számos jelentős kutatói műhely különböző módokon tiszteleg, jelezve munkásságának fontosságát.
Gombocz Zoltán 1877. június 18-án, Sopronban született értelmiségi családba. Apja Gombocz Miklós evangélikus pap és tanár, később középiskolai igazgató. Édesanyja, Lehr Berta révén megismerkedett a magyar, német, francia irodalommal. Gombocz unokatestvére volt Tolnai (születési nevén Lehr) Vilmos nyelvész, pécsi egyetemi tanár. 1895-ben Gombocz magyar–francia szakon kezdte meg egyetemi tanulmányait Eötvös-kollégistaként.
Németh Gyula szerint 1906-ban kezdődik a modern magyar nyelvtudomány Gombocz és a szlavista-germanista Melich János Magyar szófejtések című tanulmányuk megjelenésével. Ez egyúttal előjele a kettejük által készített, 1944-ig megjelenő Magyar Etymologiai Szótárnak. Sajnos ez a vállalkozás félkész állapotban maradt, csak a g betűig jutottak. A munka előzménye a korában szintén hatalmas vállalkozás, amellyel az utókor méltatlanul elbánt, a Czuczor Gergely és Fogarasi János szerkesztette A magyar nyelv szótára. Ennek (részben) elavult etimológiai magyarázatai miatt igény volt új tudományos etimológiai szótárra. A munka közben hívta fel a figyelmet Gombocz, hogy nem feltétlenül helyes elfordulni a korábbi eredményektől: „Hasonló megfigyelést tettünk mi is, Melich János meg én az Etymologiai Szótár készítése közben, midőn kénytelenek voltunk az irodalmi nyelv szavain kívül a nyelvjárások egész szókészletét is apróra átvizsgálni. Munka közben mind határozottabban kialakult bennünk az a meggyőződés, hogy a finnugor és ugor korból származó szavakon kívül van a magyar szókészletnek egy harmadik gazdag csoportja is: azok a nyilván onomatopoetikus jellegű igék (és névszók), a melyek már a magyar nyelv külön életében keletkeztek...” és noha nem foglalkozott külön a magyar nyelvjárások kutatásával, mégis előre vitte a magyar nyelv belső szerkezetének feltérképezésének ügyét. „Mi nem egy készen kapott filozófiai elméletre alapítjuk magyarázatainkat, hanem a nyelvi élet gondos megfigyelésére elméletünket. Nem a nyelvtörténet nemismerése tesz minket merésszé, hanem éppen a történeti fejlődés lelkiismeretes vizsgálata veti meg szilárd alapjait magyarázatainknak.” Ő vezette be a hangfestő terminust a szavak e csoportjára.