„Saját nemzeti mitológiánkat felveri a parlagfű”

Lakatos Mihály Hász Róbert A künde című könyvét ajánlja a járvány miatti karantén idejére.

Lakatos Mihály Fotó: Dimény-Haszmann Árpád

Lehet, itt az idő felülvizsgálni ezt a szigetre való elvonulásos dolgot, hiszen az aktuális klimatikus helyzetben, amikor a világtenger szintje évről-évre emelkedik, legfeljebb két homokzsákrakás közt lesz némi kis idő le-lecsukódó szempillákkal olvasni. Javaslom helyette inkább a hegyekbe való felhúzódást. De elképzelhető, hogy hamarosan a Föld is elég lakatlan lesz a nyugodt olvasáshoz.

Remélem, Hász Róbert A künde című regénye nem tűnik majd el a kataklizmában, mert az nagy fájdalmat okozna nekem. „Talán szokatlannak tűnik, ha a „kortárs” magyar prózairodalomban egy magyarsággal kapcsolatos regény jelenik meg” – írta a mű megjelenésekor Orcsik Roland, ezzel mintegy fájó sebre téve az ujját. Mert hát nézzünk szembe a tényekkel: az, szokatlan. Más népek mitológiáiban mélyfúrásokat végzünk, saját nemzeti mitológiánkat meg felveri a parlagfű. S ez sokat elmond irodalmunk állapotáról, és a korról is, amelyben élünk. Szokatlan tehát, de örömteli esemény, pláne ha egy olyan jó tollú, remek elbeszélői kvalitásokkal megáldott író a szerző, mint Hász Róbert.

Lakatos Mihály
Fotó: Dimény-Haszmann Árpád

A künde Géza fejedelem ifjúkorában játszódó, még a magamfajta sokat látott olvasót is lebilincselő történelmi regény. Még úgy is, hogy a posztmodern elbeszélői technikáktól sem ódzkodik. Amint felfedeztem magamnak, rögtön továbbadtam barátaimnak, s mire visszakerült, már vagy harmincan olvasták. Harminc rajongó.

A mű kiindulópontja: Kurszán kündét és kíséretét a bajorok 904-ben, egy lakoma során meggyilkolják. Két kisfiú éli túl a mészárlást: Kurszán és Árpád gyula fia. Mi lett az ő sorsuk? Erről szól a regény. Sorsregény, a magyar sorsé is. „Kelet felé a barbaricum, ismeretlen föld, határtalanul. Nyugaton mindaz, ami elől menekülni szeretnék.” Hol is a helyünk? – vívódik a főhős. S az olvasó döbbenten veszi észre, hogy nem elavult kérdés ez ma sem. Persze mondhatnánk, hogy belügy. Hogy egy rólunk szóló és nekünk szóló regény. De hát Franciaországban is két kiadásban fogyott el.