„Turms, az etruszk, egy finn író szavaival”

Hát, ahogyan Ferenc barátom mondta, az író mindig karanténban élt.

Budapest, 2014. május 10. György Attila, romániai magyar író, miután átvette a Méhes György-nagydíjat a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2014. május 10-én. Az ünnepségen posztomusz Lovagkereszttel (Ritterkreuz) tüntették ki Méhes György Kossuth-díjas írót. MTI Fotó: Mohai Balázs Fotó: Mohai Balázs

Sziget? Tények és karantények? Hát, ahogyan Ferenc barátom mondta, az író mindig karanténban élt. Ez igaz is, meg nem is. De ha szigetre mennék, és Isten bizony szeretnék, akarok is, a nevét is tudom, egy könyvet vinnék magammal. Déli sziget, meleg van és olíva is van rajta, ami nélkül mit sem ér az élet. A könyv Mika Waltaritól. Turms a halhatatlan. Mert az emberről szól, az örök emberről, a benne élő sok istenről, arról, hogy mindig egyedül vagyunk, és soha nem vagyunk egyedül. A gyarlóságról, a győzelemről. És egyáltalán, jó olvasmány. Ezt szeretném újra, és újraolvasni. Megittasodni tőle, ahogyan Turms, az etruszk lukumó teszi. Mert hát minden elmúlik. És marad, ami mindig örök. Az emberi kézfogás, a szemekbe nézés, a habitus. Ezt mondja nekünk Turms, az etruszk, egy finn író szavaival, aki hű tolmácsa volt. Szeretném ezt egy olajfa alatt sokadszorra elolvasni.