A magyar tájakat nem rabolhatták el tőlünk

A magyar tájakat soha nem rabolhatják el, erőnek-erejével sem lehet megfosztani minket tőlük.

Budapest, 2020. május 14. A fõvárosi Hõsök terén álló Szépmûvészeti Múzeum Régi képtára 2020. május 14-én. A Schickedanz Albert és Herzog Fülöp által tervezett épületet 1906. december 1-jén I. Ferenc József jelenlétében avatták fel. A múzeum az egyetemes és a magyar mûvészet emlékeit mutatja be az ókortól a 18. század végéig, nagyszabású idõszaki kiállításai pedig százezreket csábítanak az intézmény falai közé. MTI/Cseke Csilla Fotó: Cseke Csilla

Fájdalmasan gyönyörű virtuális kiállítás. Magyar tájak, magyar várak, nemzeti festészetünk legjobb mestereinek munkái. Trianon századik évfordulóján másképpen nézzük ezeket a jól ismert festményeket, hisz önkéntelenül is számolni kezdünk: ez megvan még, ezt elcsatolták, amazt majdnem, és így tovább.

De ne így nézzük a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria Magyar tájak című virtuális kiállítását. Ezek a festmények azt bizonyítják, hogy a magyar tájakat soha nem rabolhatják el tőlünk, erőnek-erejével sem lehet megfosztani minket tőlük: ezek belénk égtek, már magunkban hordjuk őket: Vajdahunyadot, Krasznahorkát, Dévény várát. Mindent.

„A Bodrog partja, Selmecbánya, egy vihar a pusztán, holdkelte Nagybányán, az alföldi táj? A Szent István napi tűzijáték, Zebegény, a lábdi hegyoldal vagy Fiume a kikötő hajóival? Dévény vára, Munkács környéke, egy pipacsos mező vagy a pesti bérházak? Vajon milyen táj, milyen kép ugrik be elsőre arról a szóról, hogy haza? S vajon mi jut eszünkbe, amikor Karinthy Frigyes sorait olvassuk: »...valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.«”

Aligha tudott volna ennél felcsigázóbb ajánlót írni a múzeum a nemzeti összetartozás napjára készült virtuális kiállításukhoz. A Magyar tájakat minden magyarnak ajánlják, aki ezáltal „megélheti és megértheti az egykori és mai magyar tájak, magyar várak, magyar életképek sokrétű szépségét, történeteik üzenetét”.

A 3D-s kiállítást nagyon egyszerűen körbejárhatjuk, az oldal nem akadozik, a termek jól áttekinthetők, nem túlzsúfoltak. A festményekre kattintva nemcsak felnagyítva, jó minőségben láthatjuk őket, hanem rövid leírásokat is olvashatunk róluk vagy a művészekről.

A kedvenc válogatásom a Magyar várak című teremben található, amelyből a Mátyás király hazatérése a vadászatról Vajdahunyadra című Ligeti Antal–Wágner Sándor (1871) festményt ajánlom az olvasók figyelmébe. Több, mint szimbolikus: a vajdahunyadi vár még állja az idők sarát, és várja vissza falai közé az igazságot.

Nemzeti festészetünk legnagyobb mestereinek munkáit itt lehet megnézni.