– Ezt a termet, ahol vagyunk, 1995. június 24-én adtuk át, 23-án volt az író halálának a 25. évfordulója, s abban az évben lett volna 95 éves – kezdi a tárlatvezetést Bodó Imre agrármérnök, helytörténész, a múzeum alapítója, akitől azt is megtudom, hogy Dombóvárnak akkor még nem volt múzeuma, ő azonban úgy gondolta, hogy közkinccsé teszi az általa összegyűjtött anyagot, ami a most láthatónak alig a tizede volt. Viszont 2001-ben már bővíteni kellett a múzeumot egy kis teremmel, 2011-ben pedig elkészült a harmadik terem.
– Még kellene egy terem – mutat az egyik sarokban felhalmozott tárgyakra Bodó Imre. Hamar kiderül, hogy mindent gyűjt, ami bármilyen módon kapcsolódik Fekete Istvánhoz, megragad minden információmorzsát és felgöngyölít minden szálat: – Az özveggyel (Piller Edit) leveleztem, aki azt írta egyik levelében, hogy úgy tudja, az apósa, Fekete Árpád, a néhai göllei kántortanító itt született Dombóváron – emlékszik vissza Bodó Imre, aki megnézte a plébánián, és valóban: 1863. október 5-én, Dombóvár 12. számú házában született. Lassan kibontakozik előttem a gyűjtemény létrejötte.
– Tizennyolc éven keresztül leveleztem Edit nénivel, és amikor meglátogattam Budapesten, mindig kaptam tőle valamit ajándékba, vagy egy könyvet, vagy pár képet, vagy képeslapot, vagy használati tárgyat, ceruzát, tollat, amit Pista bácsi használt, és tulajdonképpen ez volt a magva ennek az egész gyűjteménynek – tudom meg a múzeumalapítótól. A vitrinekben Fekete István ismert állatregényei mellett stílusosan preparált emlős állatok és madarak vannak. Kiderül, hogy ezeket részben a Természettudományi Múzeum Állattárából, részben magánszemélyektől kapta.

Fotó: Havran Zoltán
A múzeumalapító mutatja, hogy az egyik barátja azt gondolta, rókát lőtt, és neki adta, ám az állat valójában egy aranysakál, de sebaj, később került valódi róka is melléje. A nagyobb bővítés akkor folytatódott, amikor Fekete István özvegye is meghalt 1997-ben, a család pedig a következő évben úgy döntött, hogy a nagy lakást elcserélik egy kisebbre, és ami fölöslegessé vált, azt szétosztották Ajka, Gölle és Dombóvár között.