Ötvenöt éve koncertezett Louis Armstrong Budapesten

Bizony nem sok nyugati könnyűzenei világsztárral kényeztette el a korai Kádár-rendszer a hazai rajongókat, aminek a legfőbb oka az volt, hogy az „átkos imperializmus” aknamunkáját látta bennük a hatalom. A dzsessz ebből a szempontból úttörő jelentőségű volt, amit eleinte tiltottak, aztán szovjet utasításra lehetett már tűrni is a képviselőit, mert ez volt az egyik első populáris zenei stílus, amit úgy-ahogy elfogadott a politikai vezetés, mégpedig azért, mert meg lehetett ideologizálni, hogy az elnyomott társadalmi rétegek érzéseit szólaltatják meg, mintegy hozzájárulva az „osztályharc” kiteljesedéséhez és végső győzelméhez. A kommunizmus győzelme végül nem következett be, de a dzsessz-zenészek közül néhány valódi szupersztár ezen törekvéseknek megfelelően valóban ellátogathatott Magyarországra. Közéjük tartozott Louis Armstrong, alias Satchmo is, a dzsessztrombita koronázatlan királya, aki a nyolcvanezer jelenlévőnek felejthetetlen, fergeteges koncertet adott éppen ötvenöt éve, 1965. június 9-én a Népstadionban.

Louis Armstrong világhírû néger trombitamûvész, énekes és együttese nagysikerû hangversenyt adott a Népstadionban. Fotó: MTI/ Molnár Edit

Az elesettek felemelője

A közönség pedig a szinte hihetetlennek tűnő pillanatokban elragadtatásában a Népstadionban sikított, fütyült és tapsolt, teljesen azonosult Armstrong széles skálán mozgó trombitájával, aki még azt a lazaságot is megengedhette magának, hogy időnként ne csak egy nótára, hanem egy cigarettára is rágyújtson. Zenéje maga volt a reveláció, megérintette a lelkeket, és ki-ki ízlése és élethelyzete alapján hallotta ki a maga számára fontos hangokat, dallamokat. Az mindenesetre világosan látszott, hogy örömöt és bánatot egyaránt ki tudott fejezni zenéjével és énekével, így a korabeli kommunista publicisták is meglátták a lehetőséget kritikáik írásakor abban, hogy az elesettek felemelőjeként és védelmezőjeként mutassák be a virtuóz és egyéni hangzású dzsesszmuzsikust. Armstrong egyébként az öltözőjében előzékenyen állta az újságírók keresztkérdéseit a koncert és az autogramosztás után, kiderült, hogy a ghánai stadionhoz hasonlította a magyart, és az is, hogy Budapestről Skandináviába megy, hogy majd a turnéját Párizsban fejezze be. Még arra is kiterjedt a figyelme, hogy a Beatlesről nyilatkozzon egy kedveset, diplomatikusan csak annyit mondva, hogy a feleségének tetszik a zenéjük.

Louis Armstrong világhírû néger trombitamûvész, énekes és együttese nagysikerû hangversenyt adott a Népstadionban.
Fotó: MTI Fotó: Molnár Edit

Koncert után köpönyeg

A fesztiválhangulatot némiképp beárnyékolta, hogy a közlekedés gyakorlatilag mind a koncert előtt, mind utána lebénult, az autósok odafelé hosszú, tömött sorokban álltak a dugóban, a villamosok percekig moccanni sem tudtak a Thököly úton, és már-már az a veszély fenyegetett, hogy el sem tud kezdődni időben a hangverseny a közönség késése miatt. Óriási balhé kerekedett a koncert után is, mert az eleredő esőben alig tudott megbirkózni a feladattal a tömegközlekedés, tumultuózus, szinte ökölharcig menő jelenetek játszódtak le egy-egy busz megállóba való érkezésekor. Mind a Fővárosi Autóbuszüzem, mind a Fővárosi Villamosvasút csődöt mondott, az ORI pedig tíz nappal a rendezvény előtt mindössze egy levélben tájékoztatta az érintett cégeket, hogy világsztárkoncertje lesz, óriási tömeg várható. De ahogy a kommunista viszonyok között lenni szokott, nem is hederítettek a vállalatok arra, hogy komfortosabban érezzék magukat a potenciális ügyfeleik, hiszen nekik abból semmilyen hasznuk nem származott. Ahogy a taxisoknak sem, akik a Keleti pályaudvarnál lévő benzinkútnál feltűnően sokan álltak éjfél körül, de ahelyett, hogy lecsaptak volna a nagy keresletre, inkább beálltak a garázsukba. Tehették, hiszen nekik sem lett volna attól több a fizetésük, ha elkezdik az embereket furikázni. A Magyar Nemzet érdeklődésére a buszvállalat pedig méltatlankodva jegyezte meg: tőlük ne várják el, hogy késő este szállítsák haza az embereket, mert alkalmazottaik nem szeretnek éjszakázni, hiszen családos emberek. Pimasz módon – de ami még ennél is súlyosabb: mély meggyőződéssel – azt is hozzátették, hogy túl későn volt a koncert, azt kellett volna a buszsofőrök igényeihez igazítani. A lap érdeklődésére szemrebbenés nélkül közölték: 58 autóbusszal mindössze 3500 embert tudtak elszállítani a 80 ezerből.