Mégis záróakkordként Kertész Dávid, fiatal kárpátaljai író Levelek ’38-ból című prózáját érdemes felidézni. A küzdelemről szól, arról, hogy a cselekvésről sosem mondhatunk le. Ez nem ábrándkergetés, hanem a saját erőnkbe vetett hit, hogy Trianonról egy olyan utóiratot írhassunk majd a saját levelünk végére, amilyet Hornyay Pál százados írt Pannájának címzett levelében: „Szépséges Panna! Sajnálattal kell közöljem, hogy minden reménye ellenére mégis visszatérek Pestre. A munkácsi akció után Horthy kormányzó személyesen kért fel, hogy csatlakozzam a testőrségéhez. De ha már úgyis magácska közelében leszek, no meg előléptetést is kaptam, talán megkérhetném a kezét. Persze ezt nem levélben fogom tenni, de azért érdekelne, mit szól hozzá! Szerelemmel, vitéz Hornyay Pál százados Ui.: Visszavettük a hazánkat, úgy érzem, most már egy pár évtizedig kitart a béke!”
Irodalmi Jelen: Trianon 1920–2020, júniusi szám.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!