A vak végzet útjában álló, azzal sodródó vagy eleve azt szolgáló konok vagy beletörődő figurák, a maguk igazságán túl nem látó, bosszúszomjas, ravasz nyomorultak, az őket ért csapások miatt könnyen ítéletet hirdető, korlátolt alakok, keserű antihősök, akik csak azért is végigcsinálják. Ősi János Trianon Noir című történelmi (majdnem) krimije tényleg noir, vagyis végig sötét tónusú elbeszélés, aminek nincsenek ártatlan szereplői (vagy nagyon hamar elveszítik ártatlanságukat), csak álmaikban csalódó, kiszolgáltatott, szenvedő páriái. És valódi, tragikus hősei sincsenek – legalábbis az író mindent megtesz azért, hogy a hősies szereplőket is minél többször lássuk ellenségeik torz tekintetével. Ravasz módszer, mely az olvasó történelmi tudására apellál: ismerje csak föl a hősöket saját ismeretei révén. Az író így minden szájba rágás nyomasztó feladatától (többször gondoltam már rá, hogy azért írnak kevesen történelmi regényt, pláne Trianonról, mert irtóznak a hosszas magyarázástól) elegánsan mentesül.
A regény azért csak majdnem krimi, mert az 1920-ban, a békediktátum évében, Párizsban játszódó főszállal párhuzamosan futó, 1800-as évek végi eredettörténetben semmi krimiszerű nincs, ez inkább történelmi családregény, persze itt is sötétek a titkok, terhes a múlt, folyik a vér, és arat a halál.
A krimiszál főszereplőjének (többnyire születése előtt játszódó) családtörténete ez. A máramarosszigeti vasgyár körül zajló események afféle mikrotörténelmi nézőpontból, néplélektani, mentalitástörténeti megfigyeléseket fölvillantva próbálják megvilágítani a Trianonhoz vezető nemzetiségi konfliktusokat. A szerző ezt is ravaszul oldja meg: a magyar kultúrfölény ellen ágáló kisebbség főszerepére nem az oláhot, a rácot vagy a tótot választja, hanem a ruszint. Szerencsétlen ruszinokra vagy ruténokra ugyanis a történelem egészét tekintve igazából nincs miért haragudnunk (sőt), így senki nem fogja honfibútól átjárt nemes haraggal földhöz csapni a könyvet, mikor Alexandr Lubovics (a figura nyilván Alekszander Duhnovicsról, a ruszin himnusz szövegének szerzőjéről mintázott), a romantikus, költői vénával megvert, görögkatolikus pap szabad Ruszinföldről ábrándozva szervezkedik a magyarok ellen – a magyar grófnál, hol máshol. Meg akkor sem, mikor a másik fontos ruszin szereplő fölgyújtja azt a bizonyos vasgyárat.