A Száll a kakukk fészkére Kecskeméten a hatalmi harcról szól

Hatalmi harcról szól a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház Száll a kakukk fészkére című előadása, amelyet Bagó Bertalan rendezett, és amelyben McMurphy szerepében Szemenyei János látható, aki a figura megformálásakor pengeélen táncol, hogy mikor mennyire tegye hangsúlyossá a drámát vagy a komédiát. Igazán emlékezetes alakítása kicsit sem válik ripacskodássá.

2020. 08. 19. 9:24
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bognár Gyöngyvér széles színészi eszköztárral kanyarítja a kecskeméti színház színpadára Ratched főnővért a Száll a kakukk fészkére című előadáson. Félelmetes, ahogy kedves mosollyal gyilkolja a betegek lelkét a pszichológia tárházát használva. Játékának különlegessége abban áll, hogy nem valamiféle ördögi figurát játszik el a színpadon, hanem egy hétköznapi embert, aki abban leli örömét, ha uralkodhat mások felett, abban, ha érzi, hogy hatalma van. Ratched főnővér hatalma kiépítéséhez a másik ember megalázását, emberi mivoltának ignorálását választja. Bognár Gyöngyvér színdarab végi elégedett mosolya egyértelművé teszi a néző számára, hogy ez a nő akkor boldog, ha másokat boldogtalanná tehet.

McMurphy (Szemenyei János) és Ratched nővér (Bognár Gyöngyvér) is hatalomra törekszik
Fotók: Walter Péter

Bár a színdarab egy elmegyógyintézetben játszódik, az alapszituáció értelmezhető bármilyen főnök-beosztott viszonyrendszerben is. Elég hangsúlyos Bagó Bertalan rendezésében, hogy a bolondok nagyobb hányada nem elmebeteg, hanem inkább gyáva. Egészen pontosan úgy lehetne fogalmazni, hogy nem tanították meg nekik, hogy az élet kegyetlen, hogy nem szabad összeroppanni az első kudarc után, hogy a rossz érzést okozó szituációk döntő többségében nem kell az embernek magába néznie, hosszú pszichológiai kezelésen részt vennie, mert nem benne van a hiba. Ám ebben az intézményben nem ezt tanítják meg, hanem arra törekednek, hogy még betegebb legyen az ember lelke. Ahogy ez történik korunkban is Európában.

A hatvanas években született mű a női emancipációs mozgalmak túlkapásait is remekül ábrázolja, és ebben bizony húsba vágóan aktuális a mai napig. Bognár Gyöngyvér ugyanis Ratched főnővér szerepében egyedüli nőként uralkodik a férfiakon. Akiket gyáva alattvalóként kezel, és mivel férfitulajdonságaikat minden foglalkozáson egyre jobban megkurtítja, le is nézi az egyre nyuszibbá váló „kisfiúkat”. Félelmetes, hogy az eredeti mű hatvan évvel ezelőtt készült, és olyan, mintha a mai férfiakra leselkedő legnagyobb veszélyre hívná fel a figyelmet nem kicsit szókimondón. Ratched főnővér ugyanis kezelhetetlen erőszakos disznóknak tekinti a férfiakat, akiket át kell alakítani, akik megérdemlik a sokkterápiát. Érzékenyítéstől sújtott világunkban napi szinten hallani ezt a gondolatot.

A macsó férfi úgy építené ki a hatalmát, hogy közben mindenki érezze jól magát, sőt egyre jobban

Ratched főnővér férfiak fölötti uralkodására viszont árnyék vetül. Megjelenik ugyanis Szemenyei János alakításában egy igencsak kemény macsó, akinek rá­adásul helyén van a szíve. McMurphy a börtön helyett (pitiáner bűncselekmények miatt került oda) az elmegyógyintézetet választja, ahol több szabadságot és kevesebb munkát remél. Bagó Bertalan rendezésében ekkor, mintha csak egy bármilyen munkahelyen játszódna a történet, megkezdődik a hatalmi harc. McMurphy ugyanúgy arra törekszik, hogy hatalma legyen a többiek fölött, csak teljesen más eszköztárral kívánja elérni.

A lényeges különbség Ratched főnővér és McMurphy között az, hogy előbbi a hatalmát félelemre építi, és arra, hogy hazugságaival nyomorúságossá tegye a másik életét, addig az utóbbi úgy építené ki a hatalmát, hogy közben mindenki érezze jól magát, sőt egyre jobban. Szemenyei János pengeélen táncoló alakításában éppen azt mutatja be, hogy ez a nehezebb út. Hogy a másik emberrel foglalkozzunk, ahelyett, hogy undok vagy gonosz módon letargiába taszítsuk. Szemenyei János érdeme, hogy játékával remekül egybetartja az előadást, amelyben minden színész a legjobb formáját hozza. Bagó Bertalan rendezése révén egy együtt lélegző csapattá kovácsolta össze a színdarab színészeit, ráadásul a darab igazi kiáltvány korunk legveszélyesebb tendenciája ellen: ha a férfiak hagyják, kasztrálni fogják őket a már régen nem egyenrangúságra törekvő nők.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.