Ratched főnővér férfiak fölötti uralkodására viszont árnyék vetül. Megjelenik ugyanis Szemenyei János alakításában egy igencsak kemény macsó, akinek ráadásul helyén van a szíve. McMurphy a börtön helyett (pitiáner bűncselekmények miatt került oda) az elmegyógyintézetet választja, ahol több szabadságot és kevesebb munkát remél. Bagó Bertalan rendezésében ekkor, mintha csak egy bármilyen munkahelyen játszódna a történet, megkezdődik a hatalmi harc. McMurphy ugyanúgy arra törekszik, hogy hatalma legyen a többiek fölött, csak teljesen más eszköztárral kívánja elérni.
A lényeges különbség Ratched főnővér és McMurphy között az, hogy előbbi a hatalmát félelemre építi, és arra, hogy hazugságaival nyomorúságossá tegye a másik életét, addig az utóbbi úgy építené ki a hatalmát, hogy közben mindenki érezze jól magát, sőt egyre jobban. Szemenyei János pengeélen táncoló alakításában éppen azt mutatja be, hogy ez a nehezebb út. Hogy a másik emberrel foglalkozzunk, ahelyett, hogy undok vagy gonosz módon letargiába taszítsuk. Szemenyei János érdeme, hogy játékával remekül egybetartja az előadást, amelyben minden színész a legjobb formáját hozza. Bagó Bertalan rendezése révén egy együtt lélegző csapattá kovácsolta össze a színdarab színészeit, ráadásul a darab igazi kiáltvány korunk legveszélyesebb tendenciája ellen: ha a férfiak hagyják, kasztrálni fogják őket a már régen nem egyenrangúságra törekvő nők.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!