A Golden Globe kapujában a debreceni filmes

Szabó Magda Pilátus című könyvének adaptációja felkerült a Golden Globe-díjért versenyző alkotások közé.

Dombrovszky Linda szeretne további Szabó Magda-műveket is megfilmesíteni Forrás: Dombrovszky Linda-archív/haon.hu

Szabó Magda debreceni kötődése széles körben ismert. Az 1963-ban megjelent Pilátus című könyve tévéfilm-adaptációjának rendezője, Dombrovszky Linda szintén a cívisvárosban született, és a gyermekkorát is itt töltötte.

A rendezőnő meghatározása szerint a film középpontjában a félreértett szeretet tragédiája áll, a feldolgozásban pedig csak az anya és lánya szálra fókuszáltak. – Ami nehézséget okozott, hogy leszedjük azokat a rétegeket, amelyek a filmbe nem kerültek be. Ezek egyrészt nem illettek bele a forgatókönyvbe, másrészt költségvetési okai is voltak, hiszen Szabó Magdáról közismert, hogy műveiben szeret az időben akár évszázadokat is ugrálni – fejtette ki.

Dombrovszky Linda a Naplónak adott interjújában beszélt még a Szabó Magdához fűződő kapcsolatáról és a forgatás nehézségeiről is.

A Hajdú-Bihar megyei hírportálra felkerült interjú elején felidézik, hogy a cívisvárosbeli kötődésű Dombrovszky Linda által rendezett Pilátus számos nemzetközi sikert ért el az elmúlt bő egy évben. A Milánói Nemzetközi Filmdíjon hét jelölésből öt díjat zsebelt be, többek között a legjobb rendezésnek, a legjobb színésznőnek és a legjobb filmnek járó díjat is a Pilátus kapta. Ez viszont közel sem a csúcs, hiszen a filmet nemrég beválogatták a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Golden Globe-díjért versenybe szálló alkotások közé, a Foreign Language Film Series 2021 elnevezésű programba. A Napló Szabó Magdához fűződő viszonyáról és a filmről kérdezte Dombrovszky Lindát.

– A debreceni kötődésének volt szerepe abban, hogy a származására híresen büszke Szabó Magda könyvét dolgozza fel?

– Annak, hogy Debrecenben születtem és ott is éltem tízéves koromig, nagy szerepe volt a választásban. Egyrészt fűz egy személyes kötődés hozzá: Szabó Magdáék háza nagyon közel volt hozzánk, ezt a szüleim gyakran emlegették, hiszen szinte a szobám ablakából látni lehetett a házukat. Korán megismertem a gyerekeknek írt műveit, viszont miután Budapestre költöztünk, jó pár évig nem került a látókörömbe az írói életmű. A Pilátus valamiért nagyon sokáig nem került a kezembe, 4-5 évvel ezelőtt olvastam először. Akkor már megszületett bennem a gondolat, hogy erről a történetről szívesen készítenék filmet.

– Korábbi interjúiban úgy határozta meg: a film középpontjában a félreértett szeretet tragédiája áll. Mi jelentette a legnagyobb kihívást a Pilátus adaptálásakor?

– A történet egy szeretetviszonyra fókuszál, amely (bár mindkét fél nagyon igyekszik benne a másiknak megfelelni) egyszerűen nem működik. Ami a legnagyobb kihívást jelentette, az egyrészt az volt, hogy a szereplők „belső hangjait”, monológjait jelenetekké, dialógussá alakítsuk – illetve hogy lefejtsük azokat a rétegeket a regényből, amelyek a filmbe nem kerülnek majd bele. Szabó Magdáról közismert, hogy műveiben szeret az időben akár évszázadokat is ugrálni: ez pedig bár könyvben jól működik, egy filmben nehezen valósítható meg (akár költségvetési okból is), ráadásul zavarossá is teheti a cselekményt, a koncentrált történetvezetést.

– A forgatás alatt számoltak azzal, hogy a film ekkora sikert érhet el?

– Egyáltalán nem, igazából örültünk, hogy túléltük a napokat. Egy játékfilm forgatása átlagosan 35-40 nap, ehhez képest a 75 perces Pilátusra 16 napunk volt. A gyártási terv nagyon feszített volt, nagyon ki kellett találnunk, mit forgatunk le pontosan, szinte semmi ráhagyás nem volt benne. A film alapvetően két női arcra szorítkozik, az ő viszonyuknak az alakulását meséli el. Nincsenek benne nagyszabású díszletek, akciójelenetek, elsősorban tehát a színészi játék határozta meg a forgatást. Egyébként végig nagyon jó volt a hangulat. A két női főszereplő, Hámori Ildikó és Györgyi Anna nagyon érezték, ki ez a két ember (a regénybeli Etelka és Iza), akiket megformálnak, és nagyon tudtak azonosulni a történettel is.

– Miért éppen tévéfilm lett a Pilátus?

– Magyarországon a televíziós és a játékfilm között mára szinte csak a költségvetésben, na és persze a forgalmazásban van különbség. Az alkotók játékfilmes igénnyel állnak hozzá a tévéfilmekhez is, de bizonyos dolgokban kompromisszumot kell kötniük: kevesebb pénzből, kevesebb nap alatt kell létrehozni egy egész estét filmet, ami később mozi helyett televíziós forgalmazásra számíthat. Mi ez utóbbin a fesztiválszereplések sikerének köszönhetően úgy tűnik, túl tudunk lépni, amerikai forgalmazók is megkerestek már minket.

– Mennyivel nehezebb tévéfilmnél a visszajelzéseket mérni?

– A Herczeg Ferenc műve alapján készült tévéfilmünk, a Don Juan kopaszodik már képernyőre került. Ennél láttuk, hogy 86 ezren nézték meg, ami magyar filmre nézve igen jó számnak mondható. Az interjúk, filmkritikák és természetesen a fesztiválsikerek sajtózása is látványosan hozzájárul ahhoz, hogy az emberek kíváncsisága fokozódjon egy-egy film iránt. Ezeknek a Pilátus esetében már most is látszik a pozitív eredménye, hiszen nagyon sok vidéki közönségtalálkozóra, vetítésre és fesztiválra hívtak meg minket – többek között Debrecenbe is. Én úgy látom, így 2020-ban a nézettség tekintetében nem tragédia, ha egy filmet nem vetítenek a mozik, csak meg kell találni a közönséget elérő csatornákat. Ilyen lehet az előbb említetteken kívül a televíziós vetítés és a streamingszolgáltatók, amelyekre egyre több hazai alkotás kerül fel.

– Ha már a Golden Globe kapujában áll a Pilátus, mennyire cél, hogy a jelöltek közé kerüljön?

– Az minden film esetében óriási dolog, ha egyáltalán kiajánlják a Golden Globe „zsűrijének” – a mi esetünkben ez történt egy Los Angeles-i filmfesztivál után, ahol díjat is nyertünk. A HFPA tagjai (ők a Hollywoodban élő külföldi filmes újságírók, akik szavaznak a Golden Globe-jelölésekről és -díjakról) pedig, miután megnézték a filmünket, úgy döntöttek, beválasztják arra a szűkített listára, ahol az egész világ éves filmterméséből körülbelül 60 film versenyez a nominációért. A koronavírus miatt következő lépésként a tagoknak online vetítést tartanak augusztus 22-én, majd 29-én lesz egy online beszélgetés a rendezőkkel. Ez azért remek lehetőség, mert a hollywoodi sajtó és egyéb meghívottak tesznek fel majd itt kérdéseket nekünk. Maga a nomináció lenne a csúcs persze, de tudni kell, hogy a legtöbb film mögött hatalmas lobbitevékenység van, és ezek nem akármilyen filmek (tavaly az Oscar-díjas Paraziták, egy cannes-i díjas alkotás vagy éppen Almodóvar legújabb filmje is nominált volt például). Mindazonáltal én már annak is örülök, hogy ezen a listán rajta lehetünk.

Dombrovszky Linda szeretne további Szabó Magda-műveket is megfilmesíteni
Fotó: Dombrovszky Linda-archív/haon.hu

– Mekkora lökést adhat ez a pályafutásának? Hogyan tekint a jövőre?

– Nagyjátékfilmet már régóta szeretnék csinálni, azonban mivel ez sok tényezőn múlik, eddig sajnos nem sikerült megvalósítani. Ehelyett viszont sok minden mást forgattam az elmúlt időszakban: egy másik televíziós filmet, dokumentumfilmeket, kisjátékfilmeket, sorozatokat. Egy filmrendező karrierjének csúcsa mégis az egész estés nagyjátékfilm – természetesen remélem, hogy a Pilátus sikerei után előbb-utóbb ehhez is eljutok.

– Van már erre vonatkozó ötlet talonban?

– Az mindig van, hiszen több évvel előre kell gondolkodnunk a pályázati rendszer miatt. Szabó Magdától például két mű is van, amit szeretnék megfilmesíteni. Ezeken túl tervben van még egy történelmi sorozat és egy demenciás nagymamáról és az unokájáról szóló, valós eseményeken alapuló, szívszorító nagyjátékfilm is, amelyet sok mesés elem sző át.

– Ezek szerint elképzelhető, hogy a következő filmjeiben Debrecen helyszínként is felbukkan?

– Gondoltam már erre. Mivel Szabó Magda életműve sok tekintetben önéletrajzi vonatkozású, Debrecen mindenképpen kínálja magát. Aztán persze sok esetben, amikor elindul a film gyártása, kiderül, hogy a helyszín valamiért nem felel meg – de ezt előre így nehéz tudni. De a Nagytemplomnak mindenképp helyet kellene kapnia, ha az írónő gyerekkoráról szóló regényt adaptálnánk.

Ismét az Arany Glóbusz közelébe kerültünk

A Golden Globe díjátadóját évente rendezik meg Amerikában. Fontos különbség az Oscarhoz képest, hogy ebben az esetben nemcsak filmes, hanem televíziós díjakat is kiosztanak. A 78. Golden Globe-on a tizenöt kategória közül a legjobb idegen nyelvű filmnek járó, 1950-ben alapított díj az, ami magyar szempontból a legfontosabb. A hazai filmgyártás újabb aranykorának tekinthető az elmúlt évtized, hiszen több alkotás is a glóbusz közelébe került. Nemes Jeles László a Saul fiával a Golden Globe után az Oscart is bezsebelhette 2016-ban, majd a következő évben ezt a világraszóló sikert két magyar film is megismételhette volna. Végül azonban sem Mundruczó Kornél Jupiter holdja, sem pedig Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje nem jutott be a legjobb öt külföldi mű közé. Az igazi nagy esélyesnek utóbbi számított, a nomináció hiányát pedig többen is annak tulajdonították, hogy a külföldi forgalmazás jogát későn vette meg a Netflix, és a streamingszolgáltató nem is mutatott fel akkora kampányt, mint amely korábban a Saul fia esetében tapasztalható volt. A Pilátus esetében körvonalazódik egy amerikai forgalmazási megállapodás, így remélhetőleg Szabó Magda története tovább arathat a külföldi díjkiosztókon.