Tompagábor Kornél minden eddigi rendezésénél messzebbre merészkedik: őszintén és lelkesen tapsolunk egy szívhez szóló, nyáresti dalcsokornak, amelynek minden apró mozzanatából csöpög az irónia. Míg a nagy érzelmek megmaradnak valódinak – aki könnyed szórakozásra vágyik, az boldog. És boldog az is, aki kedveli az áthallásokat, hisz a szereplők egyike sem az, aki valójában, de mindegyik egy nagyon is valóságos magatartásforma, attitűd hordozója. Primadonna és bonviván szerelme beteljesedik. Táncoskomikus és szubrett szerelme marad plátói elvágyódás. Előbbi hiába küldi el egy merészen röhögtető jelenetben a mátrixkabátos, ám szexi KGB-seket a fenébe, megalkuvó, mégis jóra törő sorsa súlytalan marad. Utóbbi eleve kissé kidolgozatlan, a színésznő képességeihez mérten indokolatlanul epizodisztikus. A vidékre száműzött, többszörös Kossuth-díjas koreográfus végül lélekben hazatalál a vidéki miliőben és performatíve halálra inná magát. Egyszerre bohém karikatúra és keserű látlelet, Ticz András remekel, ahogy a néptáncosok is, akiket szerepe szerint percenként a porig aláz. És akik magukat játsszák, lévén az 1957-ben alapított Zalai Táncegyüttes tagjai. Szintén majdnem magát játssza Köves Marcell, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház hangmérnöke, mint Józsi, a technikus, a vidéki kultúrvalóság igazi ura, a szerencsétlenkedő és gyarló főhősök lelki támasza afféle szent együgyűségben „szenvedő”, egyszemélyes görög karként.
Olyan darab ez, amelyben a sokszor hallott slágerektől, ilyen sorok vannak: „az álmok ködfátyolát te tépted szét”, az embernek generációtól függetlenül gondolkodhatnékja támad. Miféle álom, miféle ködfátyol ez? Pontosan ki és mit tép szét? Az ébredéshez vezető egyik lehetséges úton ilyenkor generációk beszélgetnek egymással előadás után. A további előadások időpontjairól a Kvártélyház honlapján (www.kvartelyhaz.hu) tájékozódhatnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!