A méhek szívós összetartása követendő példa az emberiségnek

A múzeum szó az ember számára a múlt értékeinek őrhelyét jelenti, betekintést régi világok kincseibe. Mi egy interaktív mézmúzeumba látogattunk el, ahol a méhészet múltjának felfedezése mellett betekintést nyerhettünk, hogyan zajlanak egy méhészetben a mindennapok. A tizenöt éve működő vizsolyi méhészet termékei nagy részét tájvédelmi területen, a Zemplén lábánál gyűjti. Molnár Gergely, alias Mézes Gergő mesterméhész birodalmában jártunk, aki mottója szerint rendezi családja és méhészete életét: „Hinni, tudni, tenni” – áll kőbe vésve a múzeum falán.

A vizsolyi méhészetbe látogató úgy érzi, visszacsöppent egy rég elfeledett világba. A mézmúzeum udvarán szorgos munka folyik már kora reggeltől, ahol minden családtagnak megvan a maga szerepe. A férfiak a méhek körül tevékenykednek, hiszen folyamatos a munka a kaptáraknál. A nők a reggeli ház körüli munkákat végzik. Molnár Gergely édesapja éppen a frissen szedett lépesmézet, ezt a vitamindús csemegét viszi be az unokáknak. A múzeum már nyitva, itt a nyugdíjas tanítónő, Ica néni értékes tárlatvezetése révén ismerkedünk a mézkészítés múltbéli eszközeivel, írásos emlékeivel.

A kaptárban zajló élet csodái

– Olyan mézmúzeumot kezdtem el létrehozni, amely a kezdetektől mutatja be – egészen az őskortól – a méhészkedés történtét napjainkig – avat be minket Mézes Gergő a múzeum létrejöttének kialakulásába. A környékbeli iskolák kirándulócsoportjai és hazánk tájairól, illetve messzi országokból a mézmúzeum miatt érkező érdeklődők mellett nagy számban fogadja a Vizsoly történelmi, kulturális, szakrális nevezetességeit meglátogató turistákat is. A vendégek megismerkedhetnek a méhészkedés történelmével és a méhészet működésével, kipróbálhatják a szakma alapfogásait – természetesen védőfelszerelésben, amelyet biztosítanak számukra –, valamint fajtamézeket és mézkülönlegességeket kóstolhatnak. Betekintést nyerhetnek, hogyan zajlanak egy méhészetben a mindennapok. Mindenki megtalálja a saját érdeklődésének megfelelő programot, ki a mézpergetést, ki a mézkóstolást, ki csak a méhészkedés látványát. Mindez csodálatos környezetben zajlik, ugyanis egyik oldalon a Hernád folyó, míg a másik oldalon a hegyek találhatók. Ezt tanúsítjuk, mellette valami nyugalom is eltölt minket, ahogy a méhekkel kapcsolatos tennivalókat figyeljük. Lehet, hogy a méhek zsongása, a kristálytiszta levegő, a nyugodt, szakértő mozdulatok figyelése teszi ezt velünk. A méhész munka közben a föld legszociálisabb lényeiről, a méhekről mesél. Ha szívós összetartásuk, szorgalmuk követendő példa lenne az emberiségnek, szerinte nem itt tartana a világ. Náluk az anyán múlik az összetartás, és az is, ha széthull a család. A méhek külön karakterek, van lusta, munkamániás, hazatérő, elkalandozó, tisztességes vagy más család mézét rabló gengszter. Közben egy pillanatra sem áll meg a keze. Mi pedig ámulva figyeljük a kaptárakban zajló élet csodáit, hogyan gyűjtenek, építenek lépet, érlelnek mézet a méhek, hogyan gondozzák a méhanyát és a fiasításokban növekedő következő méhgenerációt.

A kezdetektől a rangos díjakig

A vállalkozás kialakulásáról, fejlődéséről érdeklődtünk, és a fiatal mesterméhész beavatott minket nem mindennapi történetükbe:

– Családunk mezőgazdasági munkákból próbálta fenntartani magát: állataink voltak, száz hektár földünk, amelyen én már nyolcévesen traktoroztam. Pont 12 éves voltam, amikor egyszer apám hazajövet meglátott egy méhrajt az egyik oszlopnál, a babföld mellett növekedő fán. Gyerekkorában ő már méhészkedett, így tudta, hogyan kell befogni a méheket. A második rajnál már én is ott voltam, együtt fogtuk be tőlünk nem messze, amikor éjszaka egy hársfából kirajzottak. Teljesen telecsipkedtek, fel voltam dagadva mindenhol, de ez nem gátolt meg a folytatásban. Élénk érdeklődésű gyerekként állandóan kerestem az újat. Mezőgazdasági gépész szakra jártam a középiskolában, és ezen a vonalon is mentem tovább, hogy tanulmányaimat egy felsőfokú intézményben folytassam. Az volt a célom, hogy a Ferrarival dolgozzam együtt konstruktőrmérnökként. De hát Isten mást akart. Amikor a gödöllői egyetem gépészmérnöki karára jelentkeztem, láttam egy szórólapot, hogy méhésztanfolyamot indít Ludányi István, az ország legkiválóbb méhész doktora. Rögtön jelentkeztem. Megkaptam az OKJ-s képesítést, utána beiratkoztam a mesterképzésre. Az oklevelet 21 évesen, mint az ország legfiatalabb méhészmestere vettem át. Ezzel ballagtam a gödöllői vasútállomásra, ahol éppen egy hársfaodúban rajzott egy méhcsalád. Ez volt számomra az égi jel, hogy nekem valóban méhésznek kell lennem. Első piacolásomat akkor kezdtem, amikor nem tudtam kifizetni a telefonszámlámat, tehát a vállalkozásom mínusz 17 000 forinttal kezdődött. Kiültem a vizsolyi templom elé, s már aznap kiárultam 17 ezer forintot. Ezután elkezdődött az aktív mézértékesítés, a különböző kreativitással készülő méztermékek bevezetése a piacra. Az országot járva különböző rendezvényeken, vásárokon, közvetlenül a fogyasztóknak értékesítettük, ma már itt várjuk a különleges mézek készítése iránt érdeklődőket. Eleinte a hangsúly a méztermelésen volt, ám, ahogyan fejlődtünk, mára már egyre több ágazatával foglalkozunk a méhészetnek. Magunk gyűjtjük a virágport, a propoliszt, a méhpempőt, illetve a méhviaszt is, amit sok területen tudunk hasznosítani.

2015 óta méhanyaneveléssel is foglalkozunk, ami a méhészet egyik legcsodálatosabb része. Saját méztöltő üzemmel rendelkezünk, ami nagy segítséget jelent, hogy az általunk megtermelt mézet üvegekbe tudjuk zárni, így értékesítve azt. Pályázatok útján több méztöltő gépet is be tudtunk szerezni, így a kezdeti szedőkanalas módszert, majd a kézzel töltést felváltotta a gépi töltés, ami meggyorsítja a folyamatot. Vándorméhészetünk van, ami azt jelenti, hogy bővelkedünk a fajtamézek számában. Folyamatosan gyarapodott a méhcsaládjaink száma, ma már 300 családdal munkálkodunk együtt.

Szállás és apiterápiás központ

Molnár Gergely 2008-ban, 22 évesen az év méhésze lett. Országos szinten is keresett termékei pedig rangos díjakat nyertek el különböző kiállításokon, fesztiválokon. Az általa termelt mézek egy része fajtaméz, ezek mellett azonban egyre nagyobb mennyiségben állít elő és kínál egyedi mézkülönlegességeket és egyéb méhészeti termékeket. Az általa megvalósított beruházások nagyban hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy a helyi foglalkoztatási helyzet javuljon – öt ember dolgozik náluk naponta a családtagokon kívül –, és a Vizsolyba érkező turisták minél több időt töltsenek a településen. 2016-tól üzemel apiterápiás központjuk, ahol a szállás mellett, igény szerint, apiterápiás kezeléseket tudnak biztosítani és lehetőség nyílik kipróbálni a kaptárlevegő terápiát, ami amellett, hogy energikussá és kipihentté varázsolja az embert, szorongásos betegségek esetén csodákra képes.