Borzongató valóság a történelem ködéből

Urai Dezső nevéhez két háborús regény is fűződik – a Mackensen katonáival, valamint A provence-i hadifogoly.

Urai Dezső 1875 és 1966 között élt, író, színikritikus, szövegíró és operettszerző volt, de két háborús regény is fűződik a nevéhez – a jelen recenzió tárgyát képező Mackensen katonáival, valamint A provence-i hadifogoly. A fakszimile kötethez a szerkesztők még hozzátették azt a kiadatlan fotóanyagot, amelyik néhány évvel ezelőtt került a Fortepanhoz, így „együtt soha nem publikált kiadvány jött létre, ami páratlan a maga nemében”. Még két mondat a hátlapról: „A mintegy kétszáz fekete-fehér fotó szenzációs pillanatképek sora, jól kiegészítik a katonai naplót, noha az író Urai nem volt hivatásos fotós, de éppen ez adja meg a különleges hangulatát e rendkívüli képtárnak, melynek kezdő dátuma 1914, záróakkordja pedig 1917. A délszláv front képein túl számos budai és pesti felvétel is bekerült a mellékletbe, a tábornok Mackensenről készültek nemkülönben, továbbá temetői pillanatfelvételek, a macedón »hétköznapok« képsorai, de hadifogoly- és katonai képek, valamint életképek úgyszintén”.

Mackensen tábornokról – e porosz királyi katonatisztről, német császári tábornagyról, sikeres első világháborús hadvezérről – és katonai mozgásáról tudhatunk történelmi tanulmányainkból, de Urai Dezső könyve egészen közel hozza a történelem ködébe vesző jeleneteket az olvasóhoz, és úgy mesél a hétköznapokról, a frontéletről, a katona-mindennapokról, hogy egész borzongató valóságában magunk elé tudunk képzelni mindent. A szerző a bevezetésben nyilvánvalóvá teszi, mire vállalkozik (mi meg ámulva látjuk, hogy akár mai háborús helyzetekről is szólhatna a következő szavakkal): „A modern háború minden egyéb, csak nem dekoratív. Nagy síkokon nem rohannak egymásnak fényes fegyverzetű seregek, és a halmon nem áll környezetével a csatát irányító vezér. A katonák a föld alá bújnak, a szín néptelen, a föld alól gépek viaskodnak egymással. A festő és az író bénán, tehetetlenül áll szemben a modern háborúval. Egyik sem adhat hatásos dolgot, mert csak részlettel szolgálhat. A sok töredékből a szemlélőnek, olvasónak kell némileg megközelítő képet alkotni a most folyó óriási küzdelemről. A magam részéről nem erőltettem ütközetek leírását, mert egy párszor benne voltam, de nem is sejtettem, máskor meg tudtam, hogy körülöttem ütközet folyik, de egyáltalán nem bírtam áttekinteni.”

Látszik persze az is, hogy a könyv írásának idején még idea­lizált, küldetéstudattal súlyosbított kép élt a háborúról, ami aztán lassan lefoszlott róla, és ma már néhol értetlenkedve olvassa az ember a sorokat – de mindig érdemes a könyveket a maguk korában és kontextusába helyezve olvasni, sőt érdemes a könyvet kultúrtörténeti érdekességként, néhol egyenesen afféle útikönyvként olvasni, mert így (is) igen releváns jelenségekről kapunk érzékletes képet.

Urai Dezső: Mackensen katonáival. Erdélyi Szalon Könyvkiadó, Budapest, 2020. Fakszimile kiadás.