Urai Dezső 1875 és 1966 között élt, író, színikritikus, szövegíró és operettszerző volt, de két háborús regény is fűződik a nevéhez – a jelen recenzió tárgyát képező Mackensen katonáival, valamint A provence-i hadifogoly. A fakszimile kötethez a szerkesztők még hozzátették azt a kiadatlan fotóanyagot, amelyik néhány évvel ezelőtt került a Fortepanhoz, így „együtt soha nem publikált kiadvány jött létre, ami páratlan a maga nemében”. Még két mondat a hátlapról: „A mintegy kétszáz fekete-fehér fotó szenzációs pillanatképek sora, jól kiegészítik a katonai naplót, noha az író Urai nem volt hivatásos fotós, de éppen ez adja meg a különleges hangulatát e rendkívüli képtárnak, melynek kezdő dátuma 1914, záróakkordja pedig 1917. A délszláv front képein túl számos budai és pesti felvétel is bekerült a mellékletbe, a tábornok Mackensenről készültek nemkülönben, továbbá temetői pillanatfelvételek, a macedón »hétköznapok« képsorai, de hadifogoly- és katonai képek, valamint életképek úgyszintén”.
Mackensen tábornokról – e porosz királyi katonatisztről, német császári tábornagyról, sikeres első világháborús hadvezérről – és katonai mozgásáról tudhatunk történelmi tanulmányainkból, de Urai Dezső könyve egészen közel hozza a történelem ködébe vesző jeleneteket az olvasóhoz, és úgy mesél a hétköznapokról, a frontéletről, a katona-mindennapokról, hogy egész borzongató valóságában magunk elé tudunk képzelni mindent. A szerző a bevezetésben nyilvánvalóvá teszi, mire vállalkozik (mi meg ámulva látjuk, hogy akár mai háborús helyzetekről is szólhatna a következő szavakkal): „A modern háború minden egyéb, csak nem dekoratív. Nagy síkokon nem rohannak egymásnak fényes fegyverzetű seregek, és a halmon nem áll környezetével a csatát irányító vezér. A katonák a föld alá bújnak, a szín néptelen, a föld alól gépek viaskodnak egymással. A festő és az író bénán, tehetetlenül áll szemben a modern háborúval. Egyik sem adhat hatásos dolgot, mert csak részlettel szolgálhat. A sok töredékből a szemlélőnek, olvasónak kell némileg megközelítő képet alkotni a most folyó óriási küzdelemről. A magam részéről nem erőltettem ütközetek leírását, mert egy párszor benne voltam, de nem is sejtettem, máskor meg tudtam, hogy körülöttem ütközet folyik, de egyáltalán nem bírtam áttekinteni.”
