Demeter Szilárd szerint meg kell erősíteni a nemzeti kultúrát

A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójaként, két miniszteri biztosi pozíció birtokában elsődleges céljának tekinti a nemzeti hagyományokon alapuló magyar kultúra támogatását. Amelyben politikai hovatartozástól függetlenül mindenki helyet kaphat, aki tehetséges és az előbbi célkitűzést magáévá teszi. Demeter Szilárd, aki a politika mellett egy­aránt otthonosan mozog az irodalmi, valamint a zenei pályán, nagy súlyt fektet a könyvszakma és az irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztésére, idén júniustól pedig a magyar könnyűzene megújítását kapta feladatul.

A rockzene alapja épp a lázadás és a szabadságszeretet Fotó: MTI/Illyés Tibor

– Ehhez kapcsolódik a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért felelős miniszteri biztossá való kinevezése is. Milyen eredményeket sikerült elérni e területen?

– A magyar könyvszakmával együttesen feltérképeztük azt a problémakört, hogy mi az akadálya az egészséges piaci szerkezet kialakításának. Első körben arra a megállapításra jutottunk, hogy hiányzik a magyar könyvtörvény, ami harmincéves adósság. A hatékony törvényalkotást meg kell előznie egy reprezentatív közvélemény-kutatásnak, amiből – különböző vásárlói kosarakkal összehasonlítva – kiderülnek az olvasási, kultúrafogyasztási, illetve könyvvásárlási szokások. Ezt komoly eredménynek tartom. Ha sikerül egy olyan konszenzuson alapuló törvénytervezetet összerakni, amely mögé a könyvszakma legalább nyolcvan százaléka felsorakozik, akkor azt tudom képviselni a döntéshozók irányába. Amennyiben ez nem történik meg, nem vállalom, hiszen az már az egyéni vagy részérdekeket szolgálná, ami alapjában kérdőjelezné meg a miniszteri biztosi, döntés-előkészítői feladatkörömet, mert én az egész magyar kultúra jobbítására szerződtem.

– Úgy gondolja, van értelme helyzetbe hozni a hagyományos könyvpia­cot az egyre inkább digitalizálódó világgal szemben?

– A könyvpiacot már akkor temették, amikor a televízió megjelent. A különböző világtrendeket tanulmányozva most is azt látjuk, hogy a nyomtatott könyv tartja a piaci pozícióját. Kérdés, milyen alternatív elérési módokat tudunk az olvasó elé tárni. Sokáig az ­e-bookban hittek, ám érdekes módon a kereslet inkább a hangoskönyvek felé tolódik. Érthető, hiszen az okostelefonok terjedésével az elérési folyamat leegyszerűsödött, fölösleges két eszközt magunkkal cipelni.

– Idén júniustól – ugyancsak miniszteri biztosként – az emberi erőforrások miniszterétől a magyar könnyűzene megújítását kapta feladatul. A közösségi oldalakon máris megjelentek a különböző kommentek, amelyek között olyanok is szerepeltek, hogy „feléled a Kádár-rendszert idéző cenzúra”; és persze a pénzek elosztása is szóba került, miszerint úgyis a Fidesz közeli kultúrkörök/szereplők járnak majd jól.

– Csak sajnálni tudom azokat, akik fejben nem hagyták maguk mögött a gulyáskommunizmus toposzait. Amikor letettem az asztalra a könnyűzenei stratégiát, eléggé keresztbe vágtam az előbb említettekben gondolkodók prekoncepcióit. Az emberek egy része sajnos tele van előítéletekkel, és nehezen nyit bármiféle változásra. Azt gondolom, ebben a hiszterizált közhangulatban csakis a teljesítmény képes majd bármelyik oldalt meggyőzni. Nem érzem azt, hogy magyarázkodnom kellene azért, mert a másik előítéletesen gondolkodik.

A rockzene alapja épp a lázadás és a szabadságszeretet
Fotó: MTI/Illyés Tibor

– Lát valamilyen kiutat? Be lehet temetni a kulturális lövészárkokat?

– A könnyűzenében igen. Az a zenész, aki enged az aktuálpolitikai befolyásnak, nem lesz több, mint az egykori agitproposok, és megosztja a közönséget. Saját magának tesz rosszat. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdemes bizonyos ügyek mellett kiállni, lázadni, hiszen a rockzene alapja épp a lázadás és a szabadságszeretet. Ám ha ezt pártpolitikai iszapbirkózássá süllyesztjük, azzal az egész ügyet lerángatjuk a mocsárba, és óhatatlanul besározódunk. Azt gondolom, hogy a pop-rock zenében ez külső beavatkozás nélkül, magától fog megoldódni.

– Úgy tudni, huszonötmilliárd forintból gazdálkodhat. Melyek a legfontosabb feladatok, mire költik ezt az összeget? Milyen célokat tűzött ki maga elé a tehetséggondozás, támogatás, koncertlehetőségek, média, illetve a fizikai hang- és képhordozópiac területén?

– Az említett összeg nem áll rendelkezésre. A döntés-előkészítő anyagban szerepelt, a kormány pedig határozatot hoz majd arról, elfogadja-e a koncep­ciót és mennyi forrást biztosít erre. Soktényezős döntésről beszélünk, amelyet elsősorban az ország gazdasági helyzete befolyásol. A stratégia érdeme, hogy az egész könnyűzenei szcénát foglalja rendszerbe. Létezik egy tág víziónk, amely a terület minden szegmensét megpróbálta feltérképezni. Nem szeretnék fontossági sorrendet felállítani, a megszavazandó források függvényében minden területen szeretnénk orvosolni a gondokat. Összefüggő logikai sorról beszélünk, ahol a tartópillérek egymást erősítik. Ilyen a könnyűzenei oktatást lehetővé tévő infrastruktúra létrehozása, a könnyűzenei produkciók megmutatkozását lehetővé tévő kommuniká­ciós ökoszisztéma és a minőségi produk­ciókat felvonultató zenekarok felépítése, de idetartozik a magyar könnyűzene exportálása is.

– A nyolcvanas évektől lassan, de biztosan lepusztult kultúrházak használhatóvá tétele is szerepel a közös programban?

– A Nemzeti Művelődési Intézettel feltérképeztük a magyarországi településeken fellelhető kulturális ingatlanok kihasználtságát, amiből kiderült, rengeteg kultúrház amolyan „kulcsos” rendszerben működik: kizárólag egyes eseményekre –például esküvőre – nyitják ki. Ezekben minimális ráfordítással kialakítható próbaterem vagy éppen stúdió a demofelvételek elkészítéséhez.

– Nem mehetünk el a pályázati rendszer mellett sem. Jelenleg több fajtája is létezik, ám nem mindenki elégedett maradéktalanul. Tervbe vettek valamilyen változtatást vagy átalakítást?

– A Nemzeti Kulturális Alap döntéshozói, illetve működési mechanizmusának átalakítása, frissítése évek óta napirenden van. Kapukon belül már felmerültek bizonyos gondolatok a rendszer reformizálására, jobbá tételére. A magam részéről elsődleges célnak a párhuzamosságok felszámolását tartom. Kis és nem annyira releváns példa erre, hogy ha ma egy új könyv kerül a könyvtárakba, arról több könyvszakmai leírás készül. Ami azt jelenti, hogy egy könyv esetében több különböző helyszíneken dolgozó könyvtáros munkaidejét, kapacitását kötjük le feleslegesen. Ez egy egyszerű szoftverfejlesztéssel kiküszöbölhető. Közelebbi példa a kulturális kormányzat részéről egymilliárdos keretösszeggel kiírt Köszönjük, Magyarország! című program, amely az előadóművészek megsegítését szolgálta. Előfordult, hogy egy zenekar egyszerre két helyre, a népzenei, illetve a könnyűzenei kollégiumhoz is pályázott. Tehette, mert nem ért össze a két adatbázis. Ha valaki jól menedzseli a zenekarát, egy produkcióra akár több helyről is tud forrást szerezni, ami azért felvet némi anomáliát. A másik oldala, hogy nem óriási összegekről van szó, de a keret szűkössége miatt más elől veszi el a lehetőséget.

– A taóról mint a pályázati rendszer egyik fontos eleméről immár múlt időben beszélünk, hiszen a kormány a különböző visszaélések miatt kénytelen volt megszüntetni. Gondoltak-e valamilyen más, biztonságosabb lehetőséget a helyére állítani?

– Tudomásom szerint Fekete Péter kulturális államtitkár már dolgozik a rendszer újragondolásán.