Emlékezetes filmtörténeti pillanatok – Vajda László: A kölcsönkért kastély (1937)

Turay Ida mondja Tolnay Klárinak a filmben, hogy nem baj, ha egy férfinak van titka, a férfiak mind ilyenek, csak az a lényeg, hogy szeressen.

Kabos Gyula brilliáns játéka és a fiatal Tolnay Klári jellegzetes stílusa társul egy remek rendezéssel Fotó: Mafilm

– Maga egyszer se mondta, hogy szeret – évődik Ráday Imre az 1937-es Vajda László A kölcsönkért kastély című filmjében a fia­tal Tolnay Klárival. – Azt se mondtam, hogy nem szeretem – válaszolja erre az ekkor még csak 23 éves Tolnay Klári, miközben a nézők elolvadnak a boldogságtól, mert már ekkor azon a bizonyos Tolnay Klári-s magas hangon és a csak rá jellemző hangsúllyal beszél, amelyet több mint nyolcvan éve imád mindenki. Aztán a két fiatal évődik még egy ideig: az egyik azt szeretné, hogy a másik mondja, a másik pedig arról beszél, hogy nem mondja. Mármint azt, hogy szeretik egymást. Mire Ráday megkérdezi, miért nem, erre Tolnay azt válaszolja, hogy azért, mert szégyelli kimondani. – Ezen rém könnyű segíteni – reagál erre Ráday. – Forduljon el és mondja úgy. És ekkor a magyar és az egyetemes filmtörténet legaranyosabb jelenetében a fiatal Tolnay Klári elfordul, és nagyon gyorsan azt mondja: szeretem. – Nem értem. Mit mondott? – kérdez vissza Ráday. Mire Tolnay Klári újra elfordul, és megint csak gyorsan mondja azon az angyali hangján: szeretem. – Nem tudom, mi van ma a fülemmel. Mondja csak még egyszer! – zsiványkodik Ráday Imre. És ekkor Tolnay Klári mélyen a férfi szemébe néz, kivár kicsit, majd sokkal mélyebb és komolyabb hangon csak annyit mond: szeretem. Nincsen olyan néző a világon, aki nem olvad el ettől a jelenettől, miközben egy cseppet sem giccses, de még csak poros sem lett, ráadásul Tolnay Klári mai szemmel is csodálatos benne. Majd miután a lány zavartan lenéz az asztalterítőre, ugyanis egy étteremben vallanak szerelmet egymásnak a fiatalok, Ráday megfogja Tolnay Klári kezét, és ő is komoly és kicsit mélyebb hangon csak annyit mond: én is.

Kabos Gyula briliáns játéka és a fiatal Tolnay Klári jellegzetes stílusa társul Vajda László remek rendezésével
Fotó: Mafilm

Ebben a jelenetben benne van minden, amitől 83 év után is igazán szerethető Vajda filmje. Egyrészt ez egy őszinte kiáltvány az érdek nélküli, tiszta szerelem mellett, másrészt viszont könnyed és szórakoztató mű, de nem öncélú, ugyanis egyértelmű értékrendet közvetít. Ha mai szemmel nézzük, könnyen észre lehet venni, hogy nem sokat változott a könnyed vígjátékok dramaturgiai felépítése a mai napig, viszont mennyit változott a 83 év alatt mindaz, amelyet egy fiatal gondol a világról és magáról. Miközben ezt a filmet nyugodt szívvel egy mai fiatal kezébe lehet adni (vagy beletölteni a felhőjébe), mert egy pillanatig nem fogja unalmasnak találni, aközben viszont szembetűnő, hogy a szerelemről való álmodozást mennyire nem hatja át a testiség még ebben a korban. Sokkal ártatlanabb a fiatalok szerelme, sokkal több benne a titokzatosság és az izgalom is. Egyébként éppen Turay Ida mondja Tolnay Klárinak a filmben, hogy nem baj, ha egy férfinak van titka, a férfiak mind ilyenek, csak az a lényeg, hogy szeressen. Milyen érdekes, hogy a mai kor egyenlőséget kiharcoló nője már nem viseli el, ha egy férfinek valami titka van.

Aztán Vajda remek filmjének másik legfontosabb pillanata, amikor felcsendül, egészen pontosan ebben a filmben hangzik el először a később sokak által előadott „Nem tudom az életemet hol rontottam én el, gyógyítgatom a szívemet a cigányzenével” kezdetű nóta. Ez egyrészt mintegy ellenpontozása a fiatalok bizakodó és szenvedélyes életérzésének, másrészt a mai napig sokak kedvence, amelynek Kellér Dezső volt a szövegírója és Sándor Jenő a zeneszerzője. A jó forgatókönyvhöz, érdekes történethez és szenvedélyes zenéhez társult még a filmben Kabos Gyula humora, valamint Turay Ida parádés életöröme. Éppen Turay Idához köthető a film egyik legendássá vált poénja, amely jól jellemzi, hogy itt egészen kifinomult tréfákról volt szó. Kató ugyanis, amikor megkérdezi az édesanyja, hova megy, azt mondja neki, hogy levegőzni. Mire az aggódó anya rávágja, hogy biztosan azzal a lódoktorral fog megint találkozni, nem levegőzni megy a lány. Erre Turay Ida csak ennyit felel: „Ugyan mama. Tudod, hogy ő az én számomra csak levegő.”