Édes Anna össznemzeti sorstragédiánk metaforája

A Petőfi Irodalmi Múzeum új időszaki tárlata az Édes Annán keresztül mutatja be Trianont.

20200921 MN Budapest Édes Anna – Kosztolányi – Trianon 100 tárlat kiállítás megnyitó PIM Magyar Nemzet fotó:Mirkó István Fotó: Mirkó István

Kosztolányi remekművén, az Édes Annán keresztül igyekszik megértetni Tria­non tragédiáját a Petőfi Irodalmi Múzeum új időszaki tárlata, amely látványos vizuális elemekkel mutatja meg a horrorisztikus történet mögött mintegy díszletként felsejlő közös sorstragédiánkat.

Az Édes Anna Kosztolányi Dezső legismertebb regénye, amely a magyar történelem apokaliptikus időszakában játszódik: története a kommün bukásától 1922 őszéig tart, amikor Csonka-Magyarországot felvették a Népszövetségbe. A trianoni tragédia össztársadalmi válságként húzódik végig a regényen, amelyben ugyan díszletként szerepel történelmünk, de szereplői által a kor társadalmának jellegzetes rajza születik meg. A művet leginkább lélektani regény minőségében szeretik elemezni, végsőkig boncolgatni a Vizyéknél megélt emberi megaláztatás és részvéttelenség elfogadhatatlan megnyilvánulását, célkeresztben a megfejthetetlen, titokzatos nővel, akit tűrése, elfojtásai emberfeletti lénnyé emelnek. Ezért is izgalmas a megközelítés, amelyre a Petőfi Irodalmi Mú­zeum vállalkozott, hogy Anna megfejthetetlen figuráját össznemzeti sorstragédiánk metaforájaként mutassa be.

A kiállítás egyszerre szöveg- és látvánközpontú, valódi időutazás Vizyék nyomasztó, nagypolgári miliőjébe
Fotó: Mirkó István

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a kiállítás megnyitóján elhangzott köszöntőbeszédében úgy fogalmazott: Trianon Kosztolányi Dezső számára a tűrhetetlen, kibírhatatlan jelen, nekünk a múlt, mely nem múlik el nyomtalanul. – Hogyan lehet megmutatni a katasztrófákat, egyáltalán miként lehet megcsonkítva élni? Az elmúlt száz év magyarságának megválaszolatlanságai ezek a kérdések. A Petőfi Irodalmi Múzeum most egy irodalmi művet és annak íróját hívja segítségül, hogy beszéljen a veszteségekről. Trianon átírta Kosztolányi sorsát, maga Kosztolányi pedig úgy fogalmazott, hogy magyar író Trianonba hal bele. Minden hatodik honfitársunk az országhatárokon kívülre került, a magyaroknak Trianon súlya új identitást adott – szögezte le a politikus.

Mint mondta, a XX. században egy nemzet igazsága a legcsekélyebb mértékben sem könnyítette meg a megmaradást. – Mégis képesek voltunk túlélni, mert igazunk volt. Egyén élhet hazugságban, de nemzetnek nem szabad – tette hozzá.

A politikus Cseh Tamás szavaival élve tette fel a kérdést: száz év múlva ki tud majd itt magyarul? – Az előttünk álló évszázad feladata, hogy megmaradjunk, éljünk és gyarapodjunk – zárta beszédét a miniszter.

Száraz Miklós György a megnyitóbeszédét azzal kezdte, hogy a tudósok vélekedése szerint az irodalom nélküli népek elvesznek az időben, miközben a nagy és erős irodalom önismeretben is szilárddá tesz egy népet. – Sokat olvasó nép magától értetődően pontosabban helyezi el magát a múltban és biztosabban létezik a jelenben. Kosztolányi a történelmet azért írta le, hogy ő maga is megértse az írás folyamatában az összefüggéseket. Idestova százéves mű az Édes Anna, és abban a kritikusok is egyetértenek, hogy remekműről van szó. A sokféleképpen elemezhető történetének homlokterében ott a felfoghatatlan cselekmény: tönkretesznek egy ártatlan fiatal nőt és egy országot – állapította meg az író. Miközben az irodalom kérdése, hogy miként tudja megmutatni a történelmi katasztrófánkat, hogyan képes feldolgozni a feldolgozhatatlant, az irodalmi tárlat tétje, hogy a regény sokrétű mondanivalóját miként tudja néhány teremben szemléltetni, átélhetővé tenni.

Az Édes Anna/Kosztolányi – Tria­non 100 című tárlat mindezt nagyon látványos elemekkel segíti, középső termében a négy falat beborító videó­installációval, ami valódi időutazás ­Vizyék nyomasztó, nagypolgári miliő­jébe, a korabeli Krisztinavárosba és a szövegből kiragadott, utalások szintjén felvillanó politikai fordulatok snittjei közé. Töredékesek, mintegy díszletként előkerülő elemek a történelmi utalások a regényben. A tárlat azonban részletes, tárgyi szemléltetőanyaggal mutatja be Trianon és a regény keletkezése, valamint a cselekményidő közös pont­jait, harmadik termében a karaktereket mint a kor társadalmának legjellemzőbb lenyomatait. Gazdag kiállítással állunk szemben, egyszerre szöveg- és látványközpontú tárlattal, amit nem elég egyszer meglátogatni, hogy magunkévá tegyük általa a tria­noni, Édes Anna-i sorsot.