János vitéz után Toldi Miklós Bőközön

A mesélés öröméről szólt Boka Gábor Toldi Miklós történetét feldolgozó vásári komédiája a Bőköz-fesztiválon.

Fotó: Csejk Miklós

A mesélés öröméről szólt Boka Gábor Toldi Miklós történetét feldolgozó vásári komédiája, amelyet az V. Bőköz Fesztiválon láthatott a közönség. A Boka Színház alapítója olyan beleéléssel, akkora lelkesedéssel mesélte el Arany János művét, amely annak idején Petőfi Sándor figyelmét is felkeltette, mintha először mesélte volna. Az előadás érdekessége az volt, hogy Boka a saját szavaival, leginkább mai nyelven és mai tréfákkal tarkította mondandóját, a közönséget pedig inspirálta, hogy idézzenek Arany elbeszélő költeményéből.

Fotó: Csejk Miklós

Az inkább idősebb emberekből álló nézők pedig boldogan mondták a Toldit, mondták, mert tudták, mert boldogan idézték fel a régen megtanult sorokat. Az est tehát nemcsak a mesélés, hanem a versmondás öröméről is szólt, sőt az olvasás örömét is megidézte Boka, ki is mondta a végén, hogy olvasson mindenki Arany János-műveket. Bár ez a mondat kissé didaktikusnak tűnik, de néha jó, ha szembesülünk azzal, hogy mennyire fontos újra és újra elolvasni a magyar irodalom klasszikusait.

Fotó: Csejk Miklós

Hangosan nevetett a közönség a cirkuszos múlttal is rendelkező előadó helyzetkomikumain, miközben feltárulkozott Arany művének igazi mélysége. Boka az V. Bőköz Fesztiválon bebizonyította, hogy mind a kisebb gyerekeket képes felhőtlenül szórakoztatni Petőfi János vitézével, mind az idősebbeket Arany Toldijával. Az eszköztár szinte teljesen más volt, ám aki jól szerepelt, mindkét esetben kapott cukorkát, amelynek a felnőttek is ugyanúgy örültek. A legtisztább gyermeki énünket hozta ugyanis elő Boka előadása, azt az állapotot, amellyel a legjobban képesek vagyunk játszani és művészetet befogadni. Ilyenkor ugyanis a mélyrétegekre hat minden művészi mondanivaló. Boka azt is bebizonyította, hogy a vásári komédiázás igazán mély művészi előadássá is képes változni. A néhány festett táblakép, amelyet a történet mesélése közben megmutat, szárnyra keltette a fantáziát.

Fotó: Csejk Miklós

A pár eszköz pedig, amit használt, a legtöbb esetben móka tárgya volt. Ahogy a női ridikül is, amely az akkori tarisznyát szimbolizálta, benne a negyedkilós penészes kenyérrel, amely persze temérdek aranypénzt rejtett.

Fotó: Csejk Miklós

De ennél a temérdek aranypénznél is többel ment haza a közönség, ugyanis olyan élményt kapott, amely egy életre elegendő.