Az 1984-ben csak a kiváltságos pártvezető elvtársak képesek kikapcsolni a teleképeket, ma pedig az emberek nagyobb része hiába lenne képes kikapcsolni a televíziót vagy nem percenként nézni a mobilján a közösségi média visszajelzéseit, mégsem teszi meg. Senki nem kapcsolja ki, és az orwelli rémálom – hogy mindenhol kamerák figyelik az embert – mára már meg is valósult, csak még nem volt senki, aki be is kapcsolja a temérdek kamerát, amelyet mi magunk hurcoltunk a lakásunkba számítógépek és mobiltelefonok révén.
A szélsőbaloldali és más vallású fekete pedig feketén-fehéren elmondja ma is, hogy ő egy pillanatig nem akar egyenlőséget, hanem uralkodni akar a fehér emberen, és persze leginkább az asszonyán, lányán, szolgáivá akarja tenni a fehéreket (vagy ha mégsem, akkor vajon miért térdepeltetik le őket?). Ehhez az első lépés, hogy össze kell ugrasztani a fehér férfiakat a fehér nőkkel. Ahogy a filmben (és persze a könyvben) is arról van szó, hogy szinte mindenki rabszolga lesz, alig kap ételt, a lét legalsó szintjén tengődik.
Bár Michael Radford filmje temérdek dolgot kihagyott a könyvből, mégis sikerült megragadnia a lényegét annak a világnak, ahol a félelem az úr. Ahol nincsen család, nemzeti nyelv és közös történelem, ahol eltörölnek minden hagyományt és vallást, ott nem marad semmi. Ott az ember semmi lesz.
Napjainkban a liberálisok eszét vették el a kommunisták, hogy támogassák a senkik világának felépítését, ahol nem marad semmi, de semmi, amiért egy embernek érdemes élnie.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!