De a szerelmen túl: a balliberálisok és/vagy kommunisták sokat támadták mostanában a filmet, mondván, hogy rasszista. Pedig a film egy szóval sem mondja azt, hogy nosza, mindenki tartson ma is rabszolgát, hanem a történelemnek egy olyan pillanatát mutatja be, amikor a rabszolgatartás létezett, és a déliek nézőpontjából, az ő narrációjukkal mesél el egy történetet. Ma pedig nem vehető komolyan az, aki vitatja, hogy többféle narrációt is meg kell ismerni, mert ha nem ismerjük a különböző narrációkat, nem érthető sem a mai világunk, sem a múlt, nem érthető meg a történelem sem. Arról már nem is beszélve, hogy az alábbi mondatok is elhangzanak a filmben, amikor Scarlett O'Hara a polgárháború után fehér rabokat akar alkalmazni a fűrészüzemében, amikor úgy dönt, hogy a saját eszközeivel győzi le az északiakat, akik a nyertes háború után bosszúból megfizethetetlen mértékig emelik fel az adót:
– Scarlett, nekem nem kell a mások kényszermunkájából és nyomorúságából származó pénz – mondja Ashley Wilkes, a fűrészüzem társtulajdonosa a nőnek.
– De rabszolgát persze tartottál – vág vissza Scarlett O'Hara.
– Az más volt, mi nem bántunk velük így. Egyébként fel is szabadítottam volna őket, ha nem jön ez a háború – mondja Ashley Wilkes, aki jó ember a filmben és a Pulitzer-díjas könyvben is, sok esetben az író szócsöve, aki egyébként ezt a magatartást tartotta kívánatosnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!