Trash Art Gödöllőn: újszerű stílus és eszközhasználat

A látszólag értéktelen hulladékok minden évben művészeti alkotásként élednek újjá.

A Trash Art Magyarország művészeti program hatalmas kültéri szobrokkal és installációkkal debütált 2017 májusában a nemzetközi természetfilm-fesztiválon Gödöllőn. Az újszerű stílus, látásmód és eszközhasználat révén a látszólag értéktelen hulladékok minden évben művészeti alkotásként élednek újjá, meghökkentve és a figyelmet felkeltve, osztatlan sikert aratva az ország több helyszínén, kiemelkedő fesztiválján. Idén is megrendezték a kiállítást, bár a vírushelyzet miatt a hagyományos alkotói versenyt és vándorkiállítást nem tudták megvalósítani. Helyette bemutatták ennek a művészeti irányzatnak a fejlődését, sikereit, sikeres alkotóit, alkotó közösségeit. Az új pályázók közül pedig Anga Kakszi Istvánt kérték fel, hogy készítse el tervét.

A Trash Art Magyarország 2020 célja felhívni az emberek figyelmét a környezet védelmére, a hulladék keletkezésének megelőzésére, annak megfelelő kezelésére, az anyagok, a hulladék újrahasznosításának fontosságára, amely korunk egyik legégetőbb kihívása. A már hagyományos alkotói versenyt és vándorkiállítást sajnos nem tudták idén megvalósítani, helyette meghívták a régebbi alkotókat, szakmai partnereiket és egy új irányzatnak is teret adtak az organikus szobrászatnak. Csaknem harminc egyedi alkotás tekinthető meg vasárnapig a gödöllői királyi kastély előtti parkban.

A Homo Normalicus installáció voltaképpen egy arány és rend szerint megépített mikrokozmosz
Fotó: Anga Kakszi István

A Trash Art Magyarország 2020-ban arra hívja fel a figyelmet, hogy mekkora az ember felelőssége a környezetünkben bekövetkezett változásokban, a fajok eltűnésében, az ökoszisztémák megváltozásában. Ezért 2020-ban két tematikus kategóriában hirdették meg az alkotói pályázatot:az egyik a kihalt fajok, másik a fajok kihalásának okai. A program szabad kezet adott az alkotóknak a két téma feldolgozásában. Ebben a pályázatban, a beküldött tervek alapján választották ki Anga Kakszi István elgondolását, hogy valósítsa meg tervét. Az alkotás megtalálható a kiállításon.

Arány és rend a középpontban

Az alkotó kérdésünkre, mi ihlette őt alkotásában, így mutatta be művét: – A Homo Normalicus installáció voltaképpen egy arány és rend szerint megépített mikrokozmosz. Tükör és idea egyben. Tükör, ha a perifériáról haladunk befelé. A periférián jelzésszerűen azokat a torzulásokat próbáltuk megfogalmazni, amelyek az emberi tevékenységnek a következményei – a szemétbe fulladt cápa, a krokodiltáska –, hogy kifelé és lefelé élve, hogyan áldozzuk fel, romboljuk le, s tesszük diszharmonikussá a környezetünket a jólét oltárán. Természetesen a centrumból nézve ezek az emberi tevékenységek nem esetlegesek, hanem minden életterületnek saját, rá jellemző torzulásai vannak. Minél inkább távolodunk a centrumtól, annál inkább diszharmonikusnak és kakofónnnak tűnik minden. A mai világunkra – ami az installációt körbeveszi – ez a kakofónia és diszharmonikusság a legjellemzőbb. Amennyiben viszont a centrumunk felé fordulunk, befelé és felfelé irányulunk, s onnan tekintünk rá a világra, akkor azt látjuk, hogy semmi sem esetleges, minden méret, rend, arány szerint szerveződik, s ez nem is lehet másként. A tradicionális tudományok ennek a rendnek a leírói. Ezt a rendet, ideát próbáltuk tradicionális ismereteink révén megfogalmazni az installációban. Egyrészt az arányok révén, másrészt asztrológiai, alkímiai, tradicionális hindu szimbólumok segítségével, párommal Király Krisztával közösen – mondta el az alkotó.