„Túl messze ment a rock and roll srác” a Kádár-rendszerben

1980-ban megtört a jég, és a Hobo Blues Band megjelentethette debütáló nagylemezét, a „fekete bárányok” közül elsőként. Amikor 1980. augusztus 23-án az Óbudai Hajógyári-szigeten megtartották a „fekete bárány” fesztivált, már tudták, hogy ősszel megjelenik az albumuk a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat gondozásában. Azért annyira mégsem ölelte keblére őket Erdős Péter, hogy odaadta volna nekik a Rottenbiller utcai stúdiót, ezért az Omega hűvösvölgyi magánstúdiójába küldte őket, ahol Kóbor Jánosék bérmunkában és rohamtempóban, két hét alatt felvették a számaikat. Állítólag ez volt az első olyan korong a Kádár-rendszerben, amelyet az újságírók lapjaik lemezajánlóiban is keményen kritizálhattak.

A feszes tempójú, dinamikus Operett című számot – amelyben egyfajta scherzóként még a Hajmási Péter, Hajmási Pál dallama is feltűnik a gitárszólóban – szerkesztették a lemez elejére, ritmikája mellett azért is, mert ez egy viszonylag problémátlan számnak számított a cenzorok szemében annak ellenére, hogy a Nyugatot hasonlította össze Kelettel könnyűzenei téren. Még az is szerepelt benne, hogy „túl messze ment a rock and roll srác,/ hiába mondták neki, nana, vigyázz!”, ami egyértelmű utalás az akkori könnyűzenei élet pártállami felügyeletére. A magyar mentalitást azonban elég keményen ostorozta benne, mivel Hobo Magyarországot zenei ízlése szerint operettországnak tartotta és tartja mind a mai napig. Úgy tűnik, ebben a számban Hobo mindenkibe bele akart kötni, mert még a beatnemzedék is kapott egy fricskát a „Mondd miért hagytuk, hogy így legyen?/Van, aki hagyta, van, aki nem” sorokban, hiszen ez egy Illés-számra való utalás, amelynek lényege, hogy Hobo nemigen tudott megbarátkozni azzal, hogy a „nagy generáció” tagjai immáron felnőttek és sok mindenben alkalmazkodtak a Kádár-rendszerhez. A Leples bitang természetes hangvétele pedig azért maradhatott, mert az MHV-ben is tudták, hogy Ginsberg-költemény volt, és mint ilyen, rá lehetett fogni, hogy az amerikai társadalom kritikáját hordozta, és nem a magyarországiét.

Ugyanilyen alapon maradhatott a Hey Joe is, mert az is amerikai szerzemény volt (egy bizonyos Billy Roberts folkénekeshez köti a szakirodalom, de sorra merülnek fel ezzel kapcsolatban kételyek – egy biztos: Jimi Hendrix tette naggyá a számot), ami az ottani viszonyokat és a megcsalt férj feleséggyilkosságát karikírozza ki, melynek során számba veszik a menekülő ember lehetőségeit. A végkövetkeztetés: a kitaszítottaknak menekülniük kell a törvény és az igazságszolgáltatás elől. Az eredeti dalban és a Hobo-féle feldolgozásban is Mexikó szerepel a szabadsághoz vezető út végcéljaként, ami egy szimbólum, a magyar hallgató ezt behelyettesíthette bármilyen más földrajzi helyszínnel. Mondhatni: minden gondolkodó embernek volt egy Mexikója a Kádár-rendszerben. Ide tartozik, hogy a zenekaron belül Deák Bill Gyula szívesen ugratta Hobót ezzel a témával. Ebből a produkcióból egy kétszereplős „minioperát” csináltak, amelyet a koncerteken nagy sikerrel játszottak, de ha különleges alkalmakkor együtt lépnek fel, ma sem hiányozhat a repertoárjukból.

Javíthatatlan kommunizmus

A nagylemez másik nagy slágere az Édes otthon, amelyben megjelent a disszidálás témája, illetve Karvaly Lajos hangtechnikusuknak is emléket állított a zenekar – akivel korábban Hobo majdnem zenekart alapított –, mert ő olyan sötét bőrű roma srác volt, hogy egymás között ironikusan svédnek nevezték. Ráadásul utána Nyugatra ment vendéglátózni, innen jött a „Nem is tudom róla, svéd-e vagy magyar” sor. Ennek a számnak az aranymetszéspontja azonban a „Bableves csülökkel, vár az édes otthon” volt, mert ezt a számot Deák Bill Gyulára szabták, és ő mindennél jobban szeretett enni. Ma már a Hobo-legendárium része, hogy életük első közös vidéki fellépése előtt Bill előhúzott a táskájából két szál kolbászt, és megkérdezte tőle: Lacikám, kardozunk egyet? Amikor pedig hazaértek a koncertről, azt mondta, most megküzd a nagy madárral, ami azt jelentette, hogy megeszik egy nagy sült kacsát vagy libát. Ő ugyanígy teljesen egyedi humorral adta elő az ebben a számban szereplő prostitúciót a „Presszó előtt állnak bizonytalan lányok” eléneklésével, ami valami miatt szintén benne maradhatott a számban, csakúgy, mint a kártyázás során elkövetett csalás, amikor a játékost zsebében két ásszal nem érheti kár.

A Rózsadomb blues már a címében is magában hordozza a társadalomkritikát, s ebben adta magát a rím a gomb szóval, ami ráadásul díszt is jelent, ahogy ez a városrész is az előkelő negyed szinonimája a magyar nyelvben, a kommunizmusban a pártelit egy része jellemzően itt lakott. Amikor Hobo azon a környéken gyerekeskedett, szembesülhetett az egyenlők és még egyenlőbbek elvével – egy korabeli szomszédjuknak még ma is élénken él az emlékezetében, hogy amikor telente leesett az első hó, nemigen volt gondjuk a közlekedéssel, mert a környékükön kezdték a hókotrást, amikor pedig egy fa kidőlt az útra, körülbelül még abban a pillanatban elszállították azt. A dalban elhangzó „Mert semmiféle mese nem segíthet rajta” a kommunizmusra vonatkozik, ami alapvetően a rendszerhibákat kritizálta. Hobóék a felnőtté válásuk folyamán szintén szembesültek ezzel a problémával, de a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor apjáék – a későbbi külkereskedelmi, majd belügyminiszter-helyettes, még később mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes – a harmincas években illegális mozgalmat szerveztek, nem tudhatták előre a rendszerbe kódolt alapvető hibákat, bűnöket. Sőt, egészen a Szovjetunió Kommunista Pártjának 1956. februári XX. kongresszusáig a nyugati kommunista pártok sem tudták, hogy milyen borzalmas visszaélések és törvénytelenségek történtek abban a rendszerben.

A Közép-európai Hobo Blues későbbi kiadásán már a két kislemezes nóta is szerepel. A Rolling Stones bluesban Hobo megengedte magának azt az úri huncutságot is, hogy egy betiltott számukra utaljon, amikor azt énekelte, hogy „Újonc baka blues”. Ebben a nótában utalásként megjelenik Muddy Waters egyik szerzeménye is „A cigányasszony mondta, mikor anyám szült” sorban, és a kábítószerezést is megénekelte Hobo a „fű” és a „tű” rímekben. A kultikussá vált 3.20-as blues egy szegény emberről szól, ahogy általában véve is az elesettek műfaja a blues. Ezt a lemezt egyébként megjelenésekor nemigen játszotta a rádió, és Komjáthy György később is csak elvétve rakta be műsoraiba a Hobo-számokat. Érdekes, hogy amikor Komjáthyt kirúgták a Magyar Rádióból, sok zenésszel aláíratott egy tiltakozó memorandumot, hogy álljanak ki mellette. Hobót is felhívta, hogy tegye ezt meg, mire ő állítólag visszakérdezett, hogy hány Hobo-számot szerkesztett be az adásaiba. A volt műsorvezető-szerkesztő ezután már nem erőltette tovább ezt a kérdést.