Európai díjjá válik ismét, vagy megtartja a világdíj látszatát az irodalmi Nobel? Jogos kérdésnek hangozhat ez 2020-ban, hisz nagy port kavart botrányokon van túl a Svéd Királyi Akadémia. Éppen ezért nem véletlen, hogy Louise Glück (1943), az Amerikában ismert, világszerte viszont kevésbé közismert amerikai költőnőt tüntették ki a díjjal. Jó pár évvel ezelőtt az egyre érdektelenebbé váló díjat azzal próbálták ismét népszerűvé tenni, hogy kitüntették Bob Dylan énekes-dalszerzőt 2016-ban, de úgy látszik, hogy mindez nem volt elég. Bár jó viták kezdődtek arról, hogy mi is számít irodalomnak, lehet-e egy populáris életművet magas irodalmi díjjal elismerni és így tovább, a diskurzust elnyomta a testület szexuális zaklatási és korrupciós botránya. A Nobel Bizottság egyik tagjának a férjét többek között szexuális zaklatással és azzal vádolták, hogy kiszivárogtatta a győztesek neveit a fogadóirodáknak (azóta el is ítélték). Idén pedig voltak olyan balliberális hangadó amerikai orgánumok (például a The Intercept), amelyek szerint a mostani nyertesnek el kellene utasítania a díjat, mert a Svéd Királyi Akadémia „egy korrupt intézmény, amely tolerálja a népirtástagadást és a szexuális erőszakot”.

Tehát az idei döntésével a kritikát különben sem kedvelő Svéd Királyi Akadémia jelezte, hogy kissé meghátrál és nem kelt újabb botrányt maga körül, mint a tavalyi döntésével, amikor Peter Handke osztrák írót tüntették ki. Ő ugyanis többször kiállt Slobodan Milošević szerb és jugoszláv államfő mellett, ráadásul tagadta a balkáni háborúban elkövetett boszniai népirtást és így tovább, ebből pedig szintén nagy felháborodás kerekedett a nyugati világban és persze a Balkánon is.
Úgy látszik, hogy a szinte támadhatatlan Louise Glück személyével kissé hátrább húzták az agarakat, hisz botrány vagy egyéb felháborodás bizonyára nem lesz a díj körül, legfeljebb az lesz furcsa, hogy egy világszerte viszonylag ismeretlen alkotót választottak ki. Döntésükben az is sokat nyomhatott a latban, hogy: 1. nőről van szó, a 117 díjazott közül „csak” 16 nő, 2. bár nem világhírű, de „a kánon” által elismert alkotó, 3. költő, 2011-ben kapta meg utoljára költő az elismerést (emlékeztetőül felidéznénk, hogy idén Maryse Conde guadeloupe-i írót, Ngũgĩ wa Thiong’o kenyai írót és Can Xue kínai kritikust, írót tartották a legesélyesebbnek a díjra; mint látjuk, a találgatások már fabatkát sem érnek).